Ötvenhat arcai
építésvezető
(1928-1958)
Harcolt:
Tűzoltó utcai csoport
Kivégzés dátuma:
1958. 12. 01.
„Én nem ismertem magamban hatalomvágyat. Nem kívántam vezetni embereket, csupán állampolgár kívántam lenni.” Az utolsó szó jogán a bíróság előtt ezekkel a szavakkal indokolta Angyal István az 1956-os magyar forradalomban felvállalt szerepét. A Tűzoltó utcai felkelők legendás parancsnoka a letartóztatása és halálos ítélete közötti időszakban, két éven át volt fogságban, s mindvégig hitet tett a saját maga által formált kommunizmuskép mellett, bízott a forradalom győzelmében.
Angyal István a Békés megyei Magyarbánhegyesen született 1928-ban. 1944-ben édesanyjával és egyik nővérével Auschwitzba deportálták, ahol mindkettőjüket elvesztette, nővérét a szeme láttára végezték ki szökési kísérlet miatt. A háború után Budapestre költözött. Leérettségizett, majd pedig magyar–történelem szakra nyert felvételt, ám 1949-ben — miután a Lukács György-vita kapcsán szolidaritást vállalt a filozófussal — kizárták az egyetemről. Vasbetonszerelőként dolgozott, 1950-ben megnősült, egy kisfia született.
A forradalom kitörésekor Esztergomban tartózkodott. Csatlakozott a budapesti tüntetéshez, este a Magyar Rádió ostrománál segített a sebesültek ellátásában. Október 25-én részt vett a szovjet támadás ellen tiltakozó „véres zászlós” tüntetésen, javaslatára vonultak követeléseikkel az amerikai helyett a jugoszláv követség elé. A következő napokban röplapokat és forradalmi újságokat terjesztett, valamint a Péterfy Sándor utcai kórházból szállított élelmet a felkelőknek. Így került kapcsolatba a Tűzoltó utcai fegyveresekkel, akiknek a parancsnoka lett. „A harc mindvégig – kezdettől fogva – csak védelmi jellegű volt, egyetlen esetben sem kezdeményeztünk. Védtük a városrészt” – vallott később a csoport tevékenységéről. A Tűzoltó utcaiak a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány alakuló ülésén a civil fegyvereseket képviselték. Angyal részt vett a fegyverszüneti tárgyalásokon, a tűzszünet idején legfontosabb feladatának tekintette a rend fenntartását és a forradalom tisztaságának megőrzését. Sokáig Kádárban bízott a politikai vezetők közül, de a forradalom leverése után már őt tette felelőssé a helyzetért: „Bűnei ezerszer nagyobbak, mint minden elődjének: nemzetirtás, hazaárulás, gyávaság!”– fogalmazott később egy röpcédulán. A második szovjet támadás után a Tűzoltó utcai csoport november 8-ig folytatta a fegyveres harcot. A bukás után Angyal István csatlakozott a politikai ellenálláshoz: a Péterfy Sándor utcai kórházból irányította a röplapok tartalmának elkészítését, sokszorosítását és terjesztését. A kórházban november 16-án razziát tartottak, és amikor tiltakozott társai lefogása ellen, őt is letartóztatták.
Szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával ítélte halálra első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette tanácsa, majd a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa – Cieslár Viktor elnökletével – jogerőre emelte azt. Bűnösségét soha nem ismerte el, kegyelmet nem kért. 1958. december 1-jén végezték ki.
„Én nem ismertem magamban hatalomvágyat. Nem kívántam vezetni embereket, csupán állampolgár kívántam lenni. Én mindig elsősorban állampolgárnak tekintettem magamat, a törvények számomra 1945-ig halált jelentettek, sok esetben ezt jelentettek 1945 után is. (…) Én szabad emberként akartam élni, börtönben nem tudok meglenni. Kérem a bíróságot, hogy hagyja meg az ítéletet, mert olyan tényállást állapítottak meg terhemre, melyért halál jár.” Angyal István sajátkezű vallomása. A szöveget gondozta, a jegyzeteket készítette Eörsi László. Pesti Szalon Könyvkiadó. Budapest, 1991. 194. Andorka Rudolf, aki a forradalom alatt az egyetemi nemzetőrség tagja volt, így vallott Angyal István megítéléséről a forradalmárok körében és kivégzésének rájuk gyakorolt hatásáról: „Kádárról az a legenda élt, hogy tisztességes magyar reformkommunista, tehát nem moszkovita, nem sztálinista, akit Rákosi idején meg is kínoztak a börtönben, ezért demokratikus szocializmust akart. Ez azonban a helyzet teljes félreértésén alapult. (…) A Nagy Imre-per és a halálos ítéletek nagy kiábrándulást hoztak. A másik rettenetes kiábrándulást Angyal István kivégzése okozta. Angyalról olyan kép élt bennünk, hogy ő egy tiszta mártír. Olyan szentnek számított forradalmár körökben, amilyen talán nem is akadt több.” Internetes forrás: http://www.visszaemlekezesek.hu/andorka-rudolf (A letöltés ideje: 2016. augusztus 10.)
Lambrecht Miklós, az 1956-os forradalom alatt a Péterfy Sándor Utcai Kórházban működő önkéntes mentőszolgálat vezetője, így emlékezett Angyal István szovjet katonák általi elfogására: „Angyal Pista a Tűzoltó utcai fegyveres csoport egyik vezetője volt. November 8-án, amikor a szovjet túlerő felszámolta az ottani ellenállást, néhány társával átjutott hozzánk, és felvették betegnek az egyik belgyógyászati osztályra. Egyértelműen bújtatás volt. legnagyobb meglepetésemre délután a lépcsőházban találkoztam vele, felöltözve ment lefelé. Szóltam neki: Pista, ne menj le, razzia van! Nem, nem – mondja –, lemegyek, és elhessegetem őket a stencilgéptől. Akkor az intenzív osztályon is működött egy stencilgép, röplapokat nyomtak rajta. Öt perc múlva mentem át a rendelőintézeti csarnokon, és láttam, hogy az egyik sarokban géppisztolyosok fognak közre néhány embert. Pista is köztük volt. Soha többé nem láttam (…).” Internetes forrás: http://www.visszaemlekezesek.hu/lambrecht-miklos (A letöltés ideje: 2016. augusztus 10.)
Egy róla szóló dokumentumfilmben barátja, az író és költő Eörsi István, aki a forradalom alatt a Szabad Kossuth Rádió munkatársa, majd a szovjet megszállással szembeni illegális szervezkedés egyik résztvevője volt, így jellemezte Angyalt: „Angyal Auschwitz-ból való hazakerülése után nagyon hamar kommunista lett. Meggyőződéses, tiszta ideál-kommunista, aki úgy érezte, csak a kommunizmustól várhatja, hogy megszünteti egyszer s mindenkorra az elnyomás minden formáját. Minthogy idealista volt, és nem reál-politikus nagyon hamar átlátta, hogy miféle rendszer épül itt, és némelyek szerint – mások azt mondják, ez legenda – Sztálin fényképét már '49-ben felakasztotta a vécéjében fejjel lefelé. Ha ez igaz, ez egy életveszélyes akció volt, mert ha ezzel egy ember is feljelenti, és így megtalálják, akkor nem egyszerű, sima halált hal, hanem a lehető legszörnyűbb halált.” Angyal és Kádár. Internetes forrás: http://1956.mti.hu/pages/News.aspx?ID=152113 (A letöltés ideje: 2016. augusztus 12.)
Válogatás a kivégzés napján megjelenő Népszabadság híreiből
1958.12.01., hétfő (nincs megjelenés)
1958.11.30., vasárnap
Kádár, Apró és Fock elvtársak látogatása az országos műszerkiállításon • Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és több más közéleti személyiség szombaton délben megtekintette a harmadik országos műszerkiállítást.
Aláírták a magyar-vietnámi kereskedelmi szerződést
Jövőre kilencszázmillió forintot költenek a vegyipar fejlesztésére.
Befejezte tanácskozását a nemzetközi méréstechnikai konferencia
Perspektíva és egyéni boldogulás – Néhány megjegyzés a műszaki értelmiség helyzetéről • „Ma érezzük, hogy többet törődnek velünk, szebbé, kényelmesebbé teszik az életünket; ez nagyon megnyugtató és egyben ösztönző is: érdemesebb ma dolgozni, mint eddig bármikor.”
A népek önrendelkezési jogát mindenütt tiszteletben kell tartani – Magyar felszólalás az ENSZ társadalmi, humanitárius és kulturális bizottságában • … a magyar delegáció képviseletében felszólat Gyulai Ida. Felszólalásában válaszolt az amerikai képviselőnek arra az állítására, hogy a magyar nép nem gyakorolhatja az önrendelkezés jogát. A többi között hangsúlyozta: „Teljesen megengedhetetlen minden olyan kísérlet, amely az önrendelkezés meghatározott formáját kívánná bármely nemzetre ráerőszakolni…”
HÍREK • …A posta tudakozója december 1-től, hétfőtől új szolgáltatással – a „Napi hírek” bemondásával – bővül…
1958.12.02., Kedd
Százezer ember kísérte utolsó útjára Georgi Damajanov elvtársat • …10 órakor a gyászinduló hangjai mellett a harcostársak és barátok vállukra emelték a koporsót, és elhelyezték az ágyútalpakra, majd elindult a gyászmenet.”
Felavatták a vadásztölténygyár televíziógyártó részlegét
Átadták a forgalomnak a kiskörei új Tisza-hidat
Kedvezően alakul kohóink, acélműveink, hengerdéink termelése.
Miskolc felszabadulási emlékünnepsége • December 4-én lesz tizennégy esztendeje, hogy a szovjet csapatok felszabadították Miskolcot. Az évfordulón ünnepségeken emlékeznek meg a város dolgozói.
Útravaló az új tanácstagoknak • …Legyen a kommunista tanácstagok ismertető jegye, hogy törődnek választóik gondjával-bajával, ébren őrködnek az államhatalom helyi szerve és a választók közötti szilárd kapcsolatokon…”
Megérkezett a második hideghullám • …Hazánkban vasárnap reggel esett le az első hó…
HÍREK • Az év végére elkészül a Határ úti új HÉV vonal.