Ötvenhat arcai
segédmunkás
( 1926–1959)
Harcolt:
nem harcolt
Kivégzés dátuma:
1959. 03. 28.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után a legitimációs válsággal küzdő Kádár-kormánynak érdekében állt lejáratni a magyar forradalmi emigrációt, már csak azért is, hogy bizonyítsa: a magyar ügyet tárgyaló ENSZ-bizottság jelentése a népi demokrácia ellenségeitől származó hazugságokból született. Emiatt volt szükség a Lukács László és nyolc társa elleni, egy szövevényes kémhistóriát leleplező per megrendezésére 1958 őszén. Az eljárás másodrendű vádlottja, Czermann Lajos volt voltaképpen az egyetlen, akinek személyéhez konkrét ellenforradalmi tettet tudott kapcsolni a megtorlás gépezete.
Czermann Lajos 1926-ban Budapesten született. Édesapjának ecetüzeme volt Budafokon. A ciszterci rend Szent Imre Gimnáziumában érettségizett, majd beiratkozott a jogi egyetemre, ahonnan 1950-ben kizárták. 1951-ben a Grősz József kalocsai érsek és társai elleni per egyik mellékperében, mint Papp Ervin röplapozó csoportjának a tagját, 15 év börtönre ítélték. A forradalom idején, 1956. október 27-én szabadult a Váci Országos Börtönből.
Czermann a fegyveres felkelésbe nem kapcsolódott be, de november 3-án részt vett egykori rabtársaival a Keresztény Világnézetű Volt Politikai Foglyok Szövetségének megalapításában. A szövetség célja – nevéhez hűen – egy keresztény pártokból álló összefogás tető alá hozása volt, amely a kialakuló többpártrendszerben hatékony parlamenti képviseletet tud biztosítani híveinek. Az új párt legális bejegyzését kérték, és az engedélyt meg is kapták. Endrédy Vendel ciszterci apát azonban nem vállalta el az elnökséget, a másnapi szovjet intervenció pedig megakadályozta, hogy a párt bármilyen konkrét tevékenységet folytasson. A szövetség szervezése a későbbi perben ellenforradalmi tettnek minősült, a nyomozás során pedig kitüntetett figyelmet kapott, hiszen gyakorlatilag a Grősz-perben egyszer már elítéltek alakították meg, ami a hatalom szemében egyet jelentett azzal, hogy szabadulásuk után azonnal folytatták összeesküvésüket.
November közepén Czermann önként jelentkezett a Fővárosi Ügyészségen, ahol hivatalos igazolást kapott arról, hogy további intézkedésig szabadlábon maradhat. Megnősült, munkát vállalt, sőt elintézte, hogy jogi tanulmányait esti tagozaton folytathassa. 1957. július 4-én letartóztatták, hogy letöltse a forradalom miatt megszakadt börtönbüntetésének hátralévő részét. A forradalom leverése és a letartóztatása közötti időben került kapcsolatba a bécsi magyar emigrációval, részint oly módon, hogy cikkeket írt a Nemzetőr című emigráns újságba, részint úgy, hogy információgyűjtést vállalt az ENSZ ötös bizottsága, valamint a strasbourgi Forradalmi Parlament számára a forradalom utáni megtorlásról. Konkrét adatgyűjtést azonban a letartóztatása miatt nem folytatott, a bíróság ennek ellenére igazoltnak látta a kémkedés és a hűtlenség vádját. Emiatt a Lukács László és társai per másodrendű vádlottjaként a Budapesti Katonai Bíróság Csohány László vezette tanácsa 1958. október 1-jén életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. Miután az ügyész elfogadta az elsőfokú ítéletet, az ügyvéd pedig visszavonta az enyhítés iránti kérelmet, az jogerőre emelkedett. Szénási Géza legfőbb ügyész azonban enyhének tartotta az életfogytiglant, és törvényességi óvást nyújtott be ellene. A Legfelsőbb Bíróság Sömjén György vezette különtanácsa Czermann, illetve a harmadrendű vádlott, Tumbász Ákos esetében halálbüntetésre súlyosbította az ítéletet. Czermann Lajost 1959. március 28-án végezték ki.
Részlet Czermann Lajos búcsúleveléből:
„Nagyszombat hajnalán távozom az élők sorából. Nagypéntek délután tudtam meg a visszavonhatatlan döntést. Higgyétek el, jobb, hogy ilyen gyorsan történnek a dolgok. Tudom, fájni fog, nagyon fájni fog ez. Isten adjon erőt Nektek. Ne gyászoljatok. (…) Ha szerettek, azzal szerettek legjobban, hogy nem mentek tönkre énmiattam. (…) Soha nem szabad felvetni ilyenkor a miértet. Nem kell latolgatni a részleteket. Az élet megy, és menjen is tovább. Ti is szeressetek minden embert, és vigaszt adjon az a tudat, hogy nyugodtan nézek a holnap elébe. Várom a nagy titkot, a másik fölséges pillanatot, mert két fölséges pillanat van: a születés és a halál pillanata. Mindig féltem a váratlan haláltól. Most tudom előre, hogy jön, és ez megnyugtató. Drága, édes Feleségem, Szüleim és Mindnyájan! A jó Isten áldjon Benneteket, legyetek boldogok, és bocsássatok meg nekem azért a sok fájdalomért, bajért, gondért, amit nektek okoztam, és most okozni fogok”.
Forrás: az eredeti levél, amelyet Czermann Lajos egykori osztálytársai adtak át a Budai Szent Imre Ciszterci Gimnáziumnak.
A levelet a Gimnázium tanára, Turócziné Pesty Ágnes bocsátotta a rendelkezésünkre.
Válogatás a Népszabadság híreiből a kivégzés napján, 1959.03.28.
Ülést tartott a Népköztársaság Elnöki Tanácsa – Törvényi rendelet az orvosi rendtartásról és az ügyészi szervezetről
(…) De az utóbbi években olyan más jogszabályok is megjelentek, amelyek közelről érintették a Legfőbb Ügyészség és az ügyészi szervek működését. Ugyanakkor a gyakorlati életben felvetődtek olyan kérdések is, amelyeket jogszabállyal kell rendezni, hogy az ügyészségek még eredményesebben és hatékonyabban teljesíthessék az alkotmányban rájuk rótt feladatokat. (…)
Százezer tisztségviselő beszámol – Nyilatkozat a szakszervezeti választásokról
(…) Felhasználom az alkalmat, hogy a Népszabadság hasábjain kérjem az üzemi pártszervezeteket, kommunistákat, aktív közreműködésükkel segítsék elő ők is a választások sikerét. Őrködjenek a demokrácia érvényesítésén, segítsék a szakszervezeti tagságot abban, hogy a dolgozók ügyeinek intézésében fáradságot nem ismerő népi demokráciához hű vezetőket válasszanak.
Két út
(…) Sehol sem olyan éles az ellentét, mintha összehasonlítjuk az amerikaiak pesszimista kilátásait országuk gazdasági jövőjét illetően a Szovjetunió hétéves tervének jövőbetekintésével. A növekvő boldogság és teremtő alkotás micsoda kilátásait nyitja meg ez a terv a szovjet nép előtt! (…)
Szovjet pionírok „baráti őrjárata”
(…) Így szőtték, szövögették a barátság eltéphetetlen szálait a magyar úttörők és a szovjet pionírok. Felidézték a hősök emlékét, akik a messzi szovjet földön harcoltak a magyar proletárdiktatúráért, a Tanácsköztársaságért, a magyar és a szovjet nép testvéri barátságáért.
A társadalmi tulajdon védelme és a megelőzés
(…) Az ellenforradalom fegyveres leverése után, a bűnüldöző erők lekötöttsége miatt a köztörvényi bűncselekmények elkövetőinek egy ideig nem kellett tartaniuk komoly fellépéstől. Ez a helyzet bűnözés vonalán „rendkívüli állapotot” idézett elő. 1957-ben a társadalmi tulajdonban bekövetkezett károk mértéke a korábbi évek átlagának majdnem kétszeresére emelkedett. (…)
Kitüntetések
A Népköztársaság Elnöki Tanácsa kormánykitüntetéseket adományozott kimagasló munkát végzett dolgozóknak. A Munka Érdemrend kitüntetést kapta Novák Kálmán nyugdíjas, a munkásmozgalom régi harcosa. (…)