Ötvenhat arcai
anyagellenőr
( 1933–1960)
Harcolt:
VIII. kerület Kisfaludy utcai csoport
Kivégzés dátuma:
1960. 01 .03.
„A Köztársaság téri események […] a Népköztársaság teljes felszámolását, a demokratikus erők teljes megsemmisítését, és ezáltal a szocialista rendszer megszüntetését célozták meg. Ebből okszerűen következik, hogy minden olyan cselekmény, amely a Köztársaság téren történt, és amely a pártház elfoglalására és a Népköztársaság védői életének megsemmisítésére irányult, a Népköztársaság megdöntésére irányuló cselekményként bírálandó el.” Az első fokon hét halálbüntetéssel záruló Fáncsik György és társai elleni per ítéletének indoklása is azt jelentette: a Budapesti Pártbizottság székházának október 30-i ostromát a Kádár-kormány kiemelt ügyként kezelte. Mintegy 56 megtorló perben szerepelt vádként megfogalmazva a Köztársaság téri eseményekben való részvétel, s 36 forradalmárt – köztük Fáncsik Györgyöt – éppen emiatt végeztek ki.
Fáncsik György – vagy ahogyan sokan nevezték őt: a „vadászkalapos, vagy a bőrkabátos Gyurka” – 1933-ban született Budapesten. Esti tagozaton végezte el a közgazdasági technikumot, később esztergályosként, majd katonai szolgálata után műszaki ellenőrként dolgozott a Villamosgép- és Kábelgyárban.
A forradalom kirobbanása után az első napokban még bejárt a munkahelyére. Október 28-án jelentkezett a nemzetőrségbe. Nyolc-tíz fős csoport parancsnoka lett, bázisuk a VIII. kerületi Kisfaludy utcában volt. A rend fenntartását tartotta legfőbb feladatának. A hozzájuk csatlakozó felkelőkből „különleges csoportot” szervezett. Október 30-án részt vett a pártház ostromában. Később, a perében azt állította, hogy mentette a bajbajutottakat, köztük ÁVH-sokat is. Ezzel szemben a bíróság egy karhatalmista tanúvallomását fogadta el igaznak, aki azt állította, hogy Fáncsik rálőtt a Köztársaság téren.
November 2-án a Corvin közi felkelők vezetői értekezletén megerősítették a pozíciójában, később pedig – miután Pongrátz Gergely lemondott – ő lett a corvinisták főparancsnoka. November 4-én a csoport felvette a harcot a szovjetekkel, ám amikor a helyzetük tarthatatlanná vált, mintegy háromszázan Ausztria felé indultak. Tarján közelében szovjet páncélosok verték szét a csoportot, Fáncsik Györgyöt november 13-án Környe közelében fogták el, miután megsebesült. Decemberben hazaengedték. 1957 februárjában letartóztatták, ám a nyomozást végül megszüntették ellene, mondván: „ellenséges tevékenységet nem folytatott, kapcsolatot tartott a VIII. (kerületi) kapitánysággal.”
Újra letartóztatták 1958. március 31-én . Szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával állt a bíróság elé. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette tanácsa halálra ítélte. Az ítéletet a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Borbély János elnökletével jogerőre emelte. Fáncsik Györgyöt 1960. január 3-án végezték ki.„A Köztársaság téri események […] a Népköztársaság teljes felszámolását, a demokratikus erők teljes megsemmisítését, és ezáltal a szocialista rendszer megszüntetését célozták meg. Ebből okszerűen következik, hogy minden olyan cselekmény, amely a Köztársaság téren történt, és amely a pártház elfoglalására és a Népköztársaság védői életének megsemmisítésére irányult, a Népköztársaság megdöntésére irányuló cselekményként bírálandó el.” Az első fokon hét halálbüntetéssel záruló Fáncsik György és társai elleni per ítéletének indoklása is azt jelentette: a Budapesti Pártbizottság székházának október 30-i ostromát a Kádár-kormány kiemelt ügyként kezelte. Mintegy 56 megtorló perben szerepelt vádként megfogalmazva a Köztársaság téri eseményekben való részvétel, s 36 forradalmárt – köztük Fáncsik Györgyöt – éppen emiatt végeztek ki.
Fáncsik György így vallott arról, hogy 1956. október 28-án miként kapcsolódott be a fegyveres felkelésbe:
„végigmentem a körúton, hol a Nemzeti Színháznál láttam először nemzeti színű karszalaggal ellátott fegyvereseket, kik a rendet próbálták biztosítani, rendőrökkel együtt. Az egyik karszalagos szólt több személynek, hogy menjek be a VIII. kerületi Kapitányságra, hol mint rendőri segédszolgálatra jelentkezzek. Én ezek után azonnal bementem a kapitányságra”.
Budavári Zsuzsanna: Egy mezítlábas felkelő (Fáncsik György Különleges Csoportja az 1956-os forradalomban). Internetes forrás: http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=834&lap=0 (A letöltés ideje: 2016. október 3.)
Fáncsik György a nyomozás során az általa vezetett Különleges Csoport tevékenységével kapcsolatban a következőket mondta:
„Feladatul adta (Tímár István rendőr őrnagy) az én csoportomnak és a többinek, hogy a kerület közrendjére vigyázzunk, járőrözéseket folytassunk, szilárdítsuk meg a személy- és vagyonbiztonságot. (…) a csoportnak az is feladata lett volna, hogy a fegyvereket illetéktelenektől elkobozzuk, ennek érdekében több fiataltól elvettük a fegyvert (…). (…) ipari vállalatoknál őrséget adtunk, hogy az üzemeket nehogy kifosszák”.
Budavári Zsuzsanna: Egy mezítlábas felkelő (Fáncsik György Különleges Csoportja az 1956-os forradalomban).
Internetes forrás: http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=834&lap=0 (A letöltés ideje: 2016. október 3.)
Fáncsik György az utolsó szó jogán a következőket mondta a bíróság előtt:
„Amit elkövettem, azt elismerem, de amit nem követtem el, azt nem ismerhetem el. Amit tettem, nem szándékosan tettem, kérem, hogy a bíróság vegye figyelembe, hogy az idegállapotomból kifolyólag meghasonlottam önmagammal, a jelenlegi állapotom olyan, hogy kivezető utat nem találok, és kérem, hogy a bíróság az ügyész által kért ítéletet szabja ki, és abban megnyugszom”. A halálos ítélet kihirdetése után, 1959. augusztus 7-én ismét kijelentette: „Az ítéletben megnyugszom. Kegyelmet nem kérek”.
Budavári Zsuzsanna: Egy mezítlábas felkelő (Fáncsik György Különleges Csoportja az 1956-os forradalomban).
Internetes forrás: http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=834&lap=0 (A letöltés ideje: 2016. október 3.)
Fáncsik Györgyné Biszku Béla belügyminiszterhez szóló, kegyelemért folyamodó levelében így írt férjéről:
„(…) az életemben jó egyáltalán nem volt, egész addig, ameddig a férjem meg nem ismertem az asszony részéről. Ami szép és jó volt, azt neki köszönhetem (…)”. Ez azonban már hiábavaló próbálkozás volt. Az 1959. december 18-án jogerőre emelkedett halálos ítéletet 1960. január 3-án végrehajtották Fáncsik Györgyön.
Hetessy József, Fáncsik György egykori cellatársa így emlékezett vissza barátjára:
„1958-ban a Markó III. 14. cellájában láttam először – és utoljára is. Huszonhat éves volt akkor, kifejezetten szabályos arcú, de mégis nagyon férfias jelenség. Fényes, rövidre nyírt, fekete, hullámos hajába ritkás fehér hajszálak vegyültek. Bátor, nyílt tekintetű szemei voltak, de két-három percenként mindkettővel egyszerre erősen és röviden hunyorított. (…) Nagyon pedáns, magára és küllemére is sokat adó fiú volt. Bár a III. 14-nek csak szerdánként volt tisztasági nap és zuhany, ő minden nap alaposan megmosakodott egy alumínium lavór hideg vízben. Nem hagyta el magát, nem adta fel, mert akkor még töretlenül hitt megmenekülésében”.
H. Bodó József: A hársfa virága. Különös sorsok, igaz történetek. Hetessy és Társa Bt. Budapest, 2006. 261.
Népszabadság hírei a kivégzést követő napon, 1960.01.04. Hétfő (1960.01.03., Vasárnap nem volt megjelenés)
Az első két nap alatt mintegy 2 millió 400 ezer embert írtak össze – 15 vagon kérdőívet kell kitölteni a számláló biztosoknak
Szombat reggel országszerte megkezdődött a népszámlálás. (…)
** Jól kezdődött az év Csepelen** – 660 kerékpár, 140 varrógép, 100 motorkerékpár készült az első műszakban
Ezeregyszáz vagonnal több húst, harminc millió literrel több tejet termelnek idén az állami gazdaságok
Az első munkanap
• Az új esztendő és egyben új évtized első munkáshétköznapján a gyárakban és az üzemekben ismét megkezdődött a munka.
• (…) Ügyes asszonykezek készítik az infravörös lámpákat az Egyesült Izzóban. (…)
A nép szolgálata
• (…) A párt parancsba adja minden kommunistának, hogy tisztelje mások becsületes véleményét, ne tartsa magát eszméink egyedüli letéteményesének, vegye fontolóra a másik elvtárs véleményét is. (..)
• (…) Ami a harcosságot illeti: nálunk sosem volt helye, nincs és nem is lesz soha semmiféle elvi engedékenységnek az ellenséggel és a káros és a káros, félrevezető, megalkuvó nézetekkel szemben. de nem harcosság az, ha valaki a becsületes dolgozó emberekkel szemben gőgösen és érzéketlenül viselkedik. Aki így „harcos”, az árt ügyünknek, s gyengíti a pártba vetett bizalmat. (…)
Kamerun független
• Száz ágyúlövés üdvözölte az új esztendő hajnalán Kamerun függetlenségének kikiáltását. (…)
Új évi üzenet a szovjet néphez
• (…)Azzal a büszke tudattal búcsúztatjuk 1959-et – mondja az üzenet –, hogy még magasabbra emelte a Szovjetunió gazdasági hatalmát, a szovjetnép anyagi jólétét, tovább szilárdította a szocialista országok testvéri együttműködését és fokozta a szovjet állam nemzetközi tekintélyét. A Szovjetunió ereje teljében indul el 1960-ba, a hétéves terv második évébe. (…)