Ötvenhat arcai
bádogos
(1928 - 1957)
Harcolt:
Mányi Erzsébet és társai pere
Kivégzés dátuma:
1957.02.02.
Az 1956-os forradalmi eseményeket követő megtorló perek Békés megyében is gyakoriak voltak.A legnagyobb pert statáriális eljárás keretében tartották a Szegedi Katonai Bíróságon, amelyben 12 vádlottraösszesen 135 év börtönbüntetést szabtak ki, az első- és másodrendű vádlottat pedig halálra ítélték. A forradalmat megtorlókádári- hatalom elsősorban elrettentő céllal rendezte ezeket a pereket, de szempont volt az is, hogy a forradalmárokat fegyveres csőcselékként tüntesse fel.A másodrendű vádlott Farkas Mihályra osztották a vádirat szerint a katonaviselt férfi szerepét, aki szakszerű segítséget nyújtott az úgynevezett csőcseléknek a hatalom fegyveres erői megtámadásában.Az pedig, hogy egy rendszer által kinevelt tiszt a rendszer ellen forduljon, megbocsájthatatlan volt Kádárék szemében.
Farkas Mihály szegényparaszti családban született Gyulán, 1928-ban. Az általános iskola befejezése utánbádogosnak tanult, a második világháború végétől Budapesten dolgozott. 1949-ben bevonult katonának, a következő esztendőben a Dózsa Gyalogostiszti Iskolába jelentkezett. Csapattisztként szolgált Pécsett 1953-ig, amikor - saját kérésére - hadnagyi rendfokozatban tartalék állományba tették. 1956 szeptemberében tartalékos tiszti továbbképzésre hívták be, majd a forradalom alatt a hódmezővásárhelyi és a békéscsabai helyőrségeknél teljesített szolgálatot. A november 4-i szovjet támadás után leszerelték, ezután visszatért Gyulára.
A városban még a szabadságharc leverése után, december közepén is előfordultaktüntetések , bár a megyében egyre erőtlenebb volt az ellenállás. December 16-án is az utcára vonultak az emberek, mert híre ment annak, hogy a kommunista hatalom -válaszul arra, hogy néhány üzem csatlakozott a Nagy-budapesti Központi Munkástanács által szervezett 48 órás sztrájkhoz – provokációra készül és ellentüntetést szervez. A rendőrség többeket letartóztatott. Másnap a kiszabadításukra induló tömeget a karhatalom és a szovjet páncélosok szétoszlatták. Farkas Mihály is csatlakozott azokhoz, akik a hír hallatán fegyvert szereztek a gyulavári határőrségtől és tüzelőállást foglaltak el a Körös-hídnál.Később úgy vallott, a karhatalmat akarták megfékezni: „ne hagyjuk, hogy lövöldözzenek, hogy sebesülés és halál legyen.”Szerepét a bíróság ítéletében így foglalta össze: „(…) mint katonailag képzett, tartalékos tiszt, amellett, hogy a tömeghangulat felszításában részt vett, az akció fegyveres szervezését magára vállalta, a fegyverek elosztását szakszerűen elvégezte, egyszóval ő is mindent megtett azért, hogyha jön a karhatalom, a rendelkezésre álló tűzfegyverekkel azt fel tudják morzsolni.” A karhatalom azonban nem jött, így semmilyen akció nem történt. Németh Imrének, a köztiszteletben álló volt tanácselnöknek sikerült rábeszélnie a fiatalokat arra, hogy szolgáltassák vissza a fegyvereiket és menjenek haza. A nyomozás már másnap megindult a csapat ellen, Farkas Mihályt is rögtön letartóztatták.
Farkas Mihályt 1957. január 10-én a Szegedi Katonai Bíróság Mátyás Miklós hadbíró őrnagy vezetésével fegyver-és lőszerrejtegetés vádjával - statáriális eljárás keretében - halálra ítélte első rendű vádlottként, Mány Erzsébettel együtt. A bíróság álláspontja szerint: „(…) történtek a karhatalom részéről a tömeg szétoszlatása során puskatussal és kézzel végrehajtott bántalmazások is. (…) Mindez azonban az állampolgári, a józan ész, a logika és a becsület törvényei alapján nem indító ok arra, hogy erőszakos úton (…) fegyveresen akarják megtámadni az államhatalom (…) erőit. Hanem csupán arra kellett volna, hogy ösztönözze terhelteket, hogy visszamenjenek, s ha valamilyen sérelmük van, azt törvényes úton kívánják orvosolni.” A kegyelmi tanácskozás mindkét halálraítélt esetében az ítélet életfogytiglanra való enyhítését javasolta. A felterjesztett kegyelmi kérvényt szokatlanul hosszú ideig, mintegy három hétig bírálta el az Elnöki Tanács, mielőtt elutasította volna. Annak ellenére, hogy a két elítéltet Szegeden tartották fogva, az ítéletet 1957. február 2-án Békéscsabán hajtották végre. Ezen a napon a városban tartózkodott a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tagja, Marosán György is, aki 1956. december 8-i, a Nógrád megyei Munkástanácsnak címzett hírhedt szavaival – „Mától kezdve lövünk” –tudatta: a hatalom kész erőszakosan fellépni a tömegdemonstrációkkal szemben.A helyiek közül sokan vélték úgy, hogy Mány Erzsébet és Farkas Mihály kivégzését szándékosan időzítették a Kádár helyetteseként számon tartott kommunista politikus békéscsabai látogatásának idejére.
Forrás, felhasznált szakirodalom:
Mány Erzsébet és társai HL (Szegedi KB) 24/57
1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés.A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.
Erdmann Gyula: Békés megye 1956-ban. Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból, 22. Gyula, 2006. II/2. kötet
Németh Csaba: Miért halt meg Mány Erzsébet? In: Békés Megyei Múzeumok Közleményei 36. Békéscsaba, 2012.
Mátyás Miklós pályája https://www.neb.hu/asset/phpXDjoYp.pdf
Az ítélet közismert:
Mány Erzsit és Farkas Mihályt halálra, Szilágyi Istvánt 15 évi, a többieket ennél kisebb börtönbüntetésre ítélték. A halálbüntetés kihirdetése után a statárium rendelkezései szerint az ügyésznek – de egyedül neki! – lehetősége volt kegyelem kezdeményezésére. Ezt nyilvánosan kellett kérni a halálbüntetés kihirdetése után.
Ezért az ítélet elhangzása után felálltam, és kezdeményeztem a kegyelmet. A bíróság elvonult a javaslatot megtárgyalni, majd visszatérve kihirdette, hogy kegyelem gyakorlására tesz előterjesztést az Elnöki Tanácshoz. Az ügyvéddel együtt az volt az álláspontunk, hogy nem kellene végrehajtani a halálos ítéleteket. Sőt, maga a bíróság sem akarta a halálbüntetés végrehajtását, de más ítéletet a statárium rendelkezései szerint nem hozhatott. (…) A halálbüntetés kihirdetésekor mindketten összetörtek, sírtak. Meg is értettem őket. A többiek fellélegeztek, hogy börtönbüntetéssel megúszták.”
(a per ügyészének, dr. Sajti Imrének szavai egy 1992-es interjúban. http://esolap.hu/archive/entryView/166)
„(…) a megyében történt nyugtalanságoknak mindig Gyula volt a köz¬pontja, mivel társadalmi összetételénél fogva ez a város erősen polgári jellegű és így a zavart keltők könnyebb talajra találtak.”
(részlet a tárgyalási jegyzőkönyvből HL (Szegedi KB) 24/57)
Nincs válogatás a Népszabadság híreiből a kivégzése napján