Földes Gábor
színházi rendező
( 1923-1958)
Harcolt:
Győr
Kivégzés dátuma:
1958. 01.15.
Ötvenhat arcai
„Kommunista voltam és az is maradok. Ezt vegyétek figyelembe a szavazásnál.” A Hazánk címmel megjelenő forradalmi lap 1956. november 10-i tudósítása szerint a Győri Kisfaludy Színház vezető rendezője, Földes Gábor ezekkel a szavakkal nyújtotta be lemondását. A titkos szavazáson végül a posztján megerősített színész-rendező politikai meggyőződése – életútját tekintve – nem túl meglepő.
1923-ban Budapesten született, a keszthelyi premontrei gimnáziumban érettségizett, de tehetsége ellenére zsidó származása miatt nem vették fel a színiakadémiára. 1944-ben behívták munkaszolgálatra, ahonnan a nyilas hatalomátvétel után hazaszökött Budapestre. Egy razzia során édesapjával együtt deportálták, a menetből azonban sikerült megszöknie.
A háború után elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakát. Érdeklődése hamarosan a rendezés felé fordult, az ország legjobb színházi szakemberei között tartották számon, 1956 tavaszán Jászai-díjjal tüntették ki. Az 1945 óta párttag Földes odaadó híve volt Nagy Imre reformpolitikájának, s ez a közösségvállalás utóbb súlyos vádként szerepelt a perében. 1956. október 23-án létrehozta Győrött a Petőfi Kört, vezetésével a társulat csatlakozott a városi tüntetéshez. Miután október 25-én Győrben a megyei börtön előtti tüntető tömegbe lőttek, meghatározó szerepet játszott a további vérontás megakadályozásában. Az október 26-i mosonmagyaróvári sortűz után Szigethy Attila, a Győri Nemzeti Tanács elnöke a városba küldte, hogy segítsen a rend helyreállításában. Földes sikerrel tárgyalt a határőrlaktanya katonáival, eközben azonban a sortűz miatt jogosan felháborodott tüntetők bejutottak a kapun, meglincseltek három határőrtisztet, Földesnek azonban sikerült elejét vennie a további vérontásnak. A forradalom szellemiségét a november 4-i szovjet intervenció után is próbálta fenntartani cikkek megírásával, színházi rendezvényekkel. 1957 májusában tartóztatták le államellenes szervezkedés vezetése és gyilkosság vádjával. A nyilvánosság előtt lefolytatott győri per, amelyben végül hét halálos ítélet született, a hatalom számára különös jelentőséggel bírt, a Nagy Imre-per egyfajta vidéki főpróbájaként is értelmezhető. Gyepes István bírósági tanácselnök az eljárás során nem csupán elhitette Földes Gáborral, hogy a határőrség lefegyverzésével őrizetlenül hagyta a nyugati határt, hanem azt is elérte, hogy a megtört ember ellenforradalomnak minősítse a forradalmat, saját perét pedig jogosnak. A Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumának különtanácsa Ledényi Ferenc hadbíró ezredes vezetésével másodfokon megerősítette a halálos ítéleteket, csak a gyilkosság vádja alól mentette fel, kegyelmi kérvényét az Elnöki Tanács elutasította. Hiába jártak közben érdekében kollégái, a színházi élet több ismert kiválósága, a hatályos ítéletet mégis végrehajtották 1958. január 15-én.
Földes Gábor 1957. május 23-ai vallomásában így beszélt arról, hogy miért lett a győri Forradalmi Nemzeti Tanács tagja:
„A vállalt szerepemet én meggyőződésből vállaltam. Amikor vállaltam, ideiglenesen tettem… Véremmé vált, hogy életet alakító művész vagyok. Politizálni kell az életben is”. In: Jobbágyi Gábor: „Ez itt a vértanúk tere”.
Földes Gábor és társai pere. In: Bűn és bűnhődés. 1. kötet. Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata. Győr, 2000. 92.
Földes Gábor a forradalmi események alatt mindvégig kommunistának, Nagy Imre feltétlen hívének vallotta magát. 1957. május 23-ai vallomásában is azt mondta:
„Magyarország független legyen, a Szovjetuniótól is független – nem akarunk a nyugathoz sem tartozni – Magyarországon demokrácia kell, hogy legyen. (…)”. In: Jobbágyi Gábor: „Ez itt a vértanúk tere”.
Földes Gábor és társai pere. In: Bűn és bűnhődés. 1. kötet. Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata. Győr, 2000. 93.
Földes László emlékeiben így él az édesapjával való utolsó találkozása:
„Összebilincselve ültek emberek, többek között édesapa. Erre felfigyeltem, hogy miért van rajta bilincs. (…) És ott beszélgettünk. Azt, hogy ő búcsúzott tőlem, én nem tudhattam. Mondta, hogy édesapa most elutazik, és én megkérdeztem tőle: »Hova mész?« Azt mondta, hogy nagyon messzire. »Mikor jössz meg?« - kérdeztem. »Akkor te már nagyfiú leszel.« - válaszolta. Kérte, hogy énekeljek neki. Énekeltem. Erdő mellett nem jó lakni – ezt a dalt tudtam.”
In: Kőrösi Zsuzsanna – Molnár Adrienne: Titokkal a lelkemben éltem. Az ötvenhatos elítéltek gyermekeinek sorsa. 1956-os Intézet. Budapest, 2000. 55.
Válogatás a kivégzés napján megjelenő Népszabadság híreiből
Aláírták a szovjet-magyar hosszúlejáratú árucsere-egyezményt és az 1958. évi árucsere-jegyzőkönyvet
Kössenek egyezményt az atomfegyvere-kísérletek beszüntetésére. Negyvennégy ország több mint kilencezer tudósának felhívása az ENSZ főtitkárához.
Hírek a pártszervezetek életéből
…Nyolcszáz kommunista kapta meg új párttagsági könyvét a ceglédi járás 44 alapszervezetében tartott ünnepélyes taggyűlésen. A taggyűlések után az elvtársak még sokáig együtt maradtak s meleg baráti légkörben hosszan elbeszélgettek egymással.
Az épülő Pécsi Erőműnél megkezdték a gépek szerelését
Hogyan dolgozzunk?
...a falusi pártélettel is így vagyunk, szinte ahány falu, annyiféle tapasztalat….de vajon hogyan dolgoztak ott a pártszervezetek, milyen részük van a sikerekben? Tél idején megváltozik a falu élete, jobban ráérnek a parasztok is. Szinte papírra kívánkozik: mit csinálnak ilyenkor a pártszervezetek, a kommunisták? Milyen a falu politikai és kulturális élete?
Menettéri utazás a Holdba: tíz nap. Egy szovjet tudós a Hold elérésének lehetőségéről
…Csebotarev professzor véleménye szerint gyakorlatilag lehetséges, hogy rakéta elérje a Holdat és onnan visszatérjen a Földre.