Ötvenhat arcai
villanyszerelő
( 1923 - 1958)
Harcolt:
Szeged
Kivégzés dátuma:
1958. 01. 31.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő megtorlás Csongrád megyei mártírjára, Földesi Tiborra fia olyan emberként emlékszik, mint akinek „(…) nem tetszett, hogy félni kellett mindenért s figyelni, ki kinek miről mit mondott. Úgy tartotta, félelemben nem lehet élni.”
1923-ban Szőregen született. Szülei három fiút neveltek, Gusztáv öccse vele együtt került a vádlottak padjára, és súlyos börtönbüntetést kapott. A polgári iskola négy osztályának elvégzése után elektrotechnikusnak tanult. 1944-ben kapta meg a katonai behívóját: Budapestre, a híradós zászlóaljhoz került. A második világháború végén Németországban szovjet hadifogságba esett, ahonnan 1945 nyarán tért haza. Az esztergomi Repülő- és Szerszámgépgyárban dolgozott 1954-ig. A forradalom előtt iparengedélyt szerzett, hazaköltözött, és a Szegedi Vegyes Kisipari Szövetkezet villanyszerelő részlegének vezetője lett.
Szegeden a forradalmi eseményekbe a kezdetektől bekapcsolódott. Munkahelye delegáltjaként tagja lett az október 27-én megalakult városi forradalmi bizottságnak, két nappal később pedig a Perbíró József jogászprofesszor vezette forradalmi nemzeti bizottságnak. A testület a város választott önkormányzati testületeként működött, sajátosan és strukturáltan tevékenykedett, elnökségének minden tagja a közigazgatás egy-egy területének ellenőrzéséért és irányításáért felelt. Perbíró József Földesire bízta az ÁVH felszámolásának irányítását, aki átnézte az államvédelem vonatkozó iratait és számláit, amit a forradalmat követő megtorló perben a bíróság súlyosbító körülménynek értékelt. Másik megbízása a kommunikációs berendezések beszerzése volt a kiskundorozsmai zavaróállomásról és az öthalmi laktanyából. Ezek segítségével a Szegedi Forradalmi Nemzeti Bizottság saját rádióállomást működtetett Széchenyi rádió néven november 2-ától. A november 4-i szovjet támadás hírére a jugoszláv határra küldték tárgyalni páncéltörő fegyverek átadásáról. A szabadságharc alatt igyekezett ellenálló csoportokat szervezni Szegeden, november közepén azonban úgy döntött, hogy elhagyja az országot. A Német Szövetségi Köztársaságba emigrált, ahol – a későbbi vád szerint – az amerikaiak beszervezték. „Mint a népi demokratikus államrend esküdt ellensége, Nyugat-Németországban is hű maradt önmagához. (…) az amerikai (…) kémszervezet Magyarország elleni kémtevékenységre beszervezte, majd 1956. december 8-án a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok és a magyarországi helyzet alakulásának felderítésére visszaküldte az országba” – áll az ítéletben. December 13-án érkezett vissza az országba, s bár igyekezett adatokat gyűjteni, keresték őt a hatóságok, így nem járt eredménnyel. 1957. március 24-én tartóztatták le, aznap, amikor – bízva a Kádár-kormány amnesztiájában – másodszor is hazatért az NSZK-ból.
Első fokon a Szegedi Katonai Bíróság Jáger László hadbíró alezredes vezette tanácsa tizenöt év börtönre ítélte a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése, kémkedés és több rendbeli tiltott határátlépés vádjával. A kémkedés vádját az eljárás során végig tagadta, vallomása szerint a megbízást csak a hazajutása érdekében vállalta el, semmilyen adatot nem gyűjtött. Az elsőfokú ítélet után az ügyész súlyosbításért, védője pedig enyhítésért fellebbezett. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Szimler János vezette különtanácsa halálbüntetésre súlyosbította Földesi ítéletét. Kegyelmi kérvénye elutasítása után 1958. január 31-én kivégezték.
Földesi Tibor lánya, Földesi Katalin így emlékezett arra, miként ápolták édesapjuk emlékét gyermekként testvérével:
„A bátyámmal azért mi halottak napján mindig gyertyát gyújtottunk. Anyám tudta nélkül. Hogy most ezt csak az apánknak gyújtjuk. Kimentünk például a fáskamrába, és akkor ott apuért gyújtottunk gyertyát. Anyánkat nem akartuk ezzel megbolygatni.”
In: Kőrösi Zsuzsanna – Molnár Adrienne: Titokkal a lelkemben éltem. Az ötvenhatos elítéltek gyermekeinek sorsa. 1956-os Intézet. Budapest, 2000. 164.
Földesi Katalin visszaemlékezése az 1989. június 16-i újratemetésről:
„Én el sem tudtam gondolni, hogy ez akkora nagyságrendű lesz. Bementem dolgozni a temetés napján, és fölmentem az emeletre, ahol a tévé van. És csak néztem vagy húsz percig, és akkor rettenetes sírás tört rám, és kértem, hogy engedjenek haza. Otthon néztük végig az anyámmal, mert elmentem hozzá. Ahogy ott sorolták a neveket, és az apám neve köztük volt, az fantasztikus elégtétel volt számomra. Hogy mégse olyan ember az apám.”
In: Kőrösi Zsuzsanna – Molnár Adrienne: Titokkal a lelkemben éltem. Az ötvenhatos elítéltek gyermekeinek sorsa. 1956-os Intézet. Budapest, 2000. 169.
Válogatás a kivégzés napján megjelenő Népszabadság híreiből
A bizalom birtokában
„ (...) A kommunisták meggyőződése, hogy a mai politikai irányvonal helyes. S az ország közhangulata, az a figyelem és aggódás, amely az országgyűlés ülésszakának tanácskozásait és intézkedéseit kísérte, bizonyítja, hogy a kommunisták véleményét a pártonkívüli tömegek nagy többsége is osztja. (...) ”
Benke Valéria átvette a Művelődésügyi Minisztérium vezetését
„ (...) Az ellenforradalom utáni sajátos helyzet tette szükségessé, hogy a párt vezető funkcionáriusai állami feladatokat is ellássanak, de most amikor az élet rendes kerékvágásban halad, meg kellett szüntetni ezt az abnormális helyzetet. (...) ”
Százharmincmillió szovjet állampolgár készül a választásokra
„A Szovjetunióban széleskörű előkészületek folynak a Legfelsőbb Tanács tagjainak márciusi választására. Előzetes számítások szerint e választáson csaknem 130 millió szovjet állampolgár járul majd az urnák elé. (...) ”