Ötvenhat arcai
bányász
( 1936-1959)
Harcolt:
Landler Jenő utca/Péterfy Sándor utca
Kivégzés dátuma:
1959.10.28.
„Az oroszlányi szénbánya munkahelyen 1075 elitélt dolgozott, akik tíz évig terjedő börtönbüntetésre voltak itélve. Közöttük különösen sok volt a visszaeső bűnöző, a rablásért, fosztogatásért és emberéletet veszélyeztető egyéb bűncselekményért már korábban elítélt. (…) A vad és részeg csőcselék, valamint a kitörést szervező elemek nyomására a letartóztatottaknak sikerült kitörniük.” Az 1956. október 26-i oroszlányi büntetés-végrehajtási munkahelyről szabadultak kapcsán utóbb, 1959-ben készült hivatalos jelentés hangvétele jól jellemzi a forradalom utáni megtorlás retorikáját. A — sok esetben csak kisebb vétségekért súlyos börtönre ítélt — rabokat visszaeső, veszélyes bűnözőként bemutató hivatalos álláspont azt a célt szolgálta, hogy a forradalmat negatívan mutassa be. Az Oroszlányból szabadultak — egyúttal a megtorlás során kivégzett 28 bányász — egyike Futó János volt.
1936-ban Kaposvárott született, a Bányagépipari Technikumot nem fejezte be, idővel azonban — különböző segédmunkák vállalása után — a Komlói Szénbányászati Vállaltnál csillés lett. A bánya mentesítette, így sorkatonai szolgálatra nem hívták be. Az 1956. október 26-i szabadulás idején egyéves börtönbüntetését töltötte Oroszlányban.
Szabadulása után a fővárosba sietett. Előbb az Eötvös utcai nemzetőrökhöz csatlakozott, majd a november 4-én meginduló szovjet támadás során a Kovács Dezső vezette Farkas-csoportot segítette a Royal szálló védelmében. Még aznap saját csapatot verbuvált vájártanulókból és a Garay téren rendezkedett be. „(…) elég volt már a szovjetekből, eddig is szívták a vérünket, újra elnyomást és börtönt akarnak ránk hozni.”- hangoztatta. Úgy látta, hogy a végsőkig ki kell tartani, abban bízott ugyanis, hogy az ENSZ- csapatok hamarosan a szabadságharc segítségére sietnek. A fegyveres ellenállás során csoportjával november 8-ig komoly harcokat vívott az intervenciós csapatokkal, többek között a Thököly úti nemzetőrökkel és a Palotás József vezette „Fürj-csoporttal” együtt. A harcok végeztével rövid időre bekapcsolódott a Péterfy Sándor utcai kórházban működő politikai ellenállásba: illegális röpcédulákat terjesztett.
Először 1956 decemberében vették őrizetbe, amikor Ausztriába tartott, ám hamar elengedték. Megházasodott, két gyermeke is született, de nem érezhette biztonságban magát: többször kihallgatták, végül 1958 júliusában letartóztatták. A Thököly úti fegyveres felkelők ellen indított, összesen 24 vádlottat felvonultató perben első rendű vádlottként szervezkedés vezetésre hivatkozva állították bíróság elé. A vizsgálati fogság alatt — a ráállított zárkaügynök jelentése szerint — nem fűzött sok reményt a túléléshez: „(…) úgy érzi, ennek a dolognak kötél lesz a vége, noha az ő kezéhez vér egyáltalán nem tapad. De, mint látja, most már csupán csak egy-két rosszindulatú ember kell, hogy tanúvallomást tegyen, és máris őnéki a talpa alatt fog a szél elfújni.” 1959. május 26-án a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette tanácsa tíz társával együtt halálra ítélte. Futó az ellene felhozott vádakat mindvégig tagadta, az egész eljárást törvénytelennek tartotta és a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálatát követelve éhségsztrájkot kezdeményezett: többek között arra hivatkozott, hogy az ügy nyomozati szakaszában a rendőrség kényszerítő módszereket használt. Mindezzel semmire sem mentek. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Borbély János elnökletével az összes elsőfokú ítéletet jogerőre emelte. Futó Jánost 1959. október 28-án végezték ki. Annak a 37 forradalmárnak az egyike volt, akit a VII. kerületi fegyveres ellenállásban való részvétel miatt végzett ki a megtorló gépezet.
Az 1958. július 15-én őrizetbe vett Futó Jánossal egy cellába beosztott zárkaügynök többek között arról számolt be megbízóinak, hogy a kihallgatásain minden ellene felhozott vádat tagadó Futó
„úgy érzi, ennek a dolognak kötél lesz a vége, noha az ő kezéhez vér egyáltalán nem tapad. De, amint látja, most már csupán egy-két rosszindulatú ember kell, hogy tanúvallomást tegyen, és máris őnéki a talpa alatt fog a szél elfújni”.
In: A „Baross Köztársaság” 1956. A VII. kerületi felkelőcsoportok. 1956-os Intézet – Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára – L’Harmattan Kiadó. Budapest, 2011. 295.
Válogatás a kivégzés napján megjelenő Népszabadság híreiből
Így fényképezték a Hold ember nem látta oldalát
A fényképezéskor megszüntették sz űrállomás forgását s az optikai műszerek a Holdra irányították – A súlytalanság állapotában is működött az előhívó berendezés – A képek továbbítása földi utasításra történt (…) (…) A harmadik szovjet űrrakéta útja új fejezetet nyitott meg a tudomány történetében. A szovjet kozmikus rakéták a világűrbe hatolva már nemcsak a bolygó közi anyagról és az égitestek fizikai sajátosságairól továbbítanak észleléseket a Földre, hanem fényképeket is készítenek azokról az égitestekről, amelyek mellett elhaladnak. (…)
Szülőknek a nevelésről
(…) Nincs nagyobb öröme a szülőnek, mint ha látja, hogy okos, cselekvő szeretetben növekedett gyermeke a legtöbbet kapta, amit szülő adhat: igaz jellemet, munkaszeretet, sok tudást, szilárd világnézetet és erkölcsi felfogást. Ezek nélkül aligha boldogulhat majd a beteljesült szocialista társadalomban, amelynek alapjait már most kell leraknunk nevelőmunkánkban, a gyermekben is. (…)
A munka termelékenységéről tartott tudományos konferencia néhány tanulsága
A munkatermelékenység fokozása mindig is a szocialista építés egyik legfontosabb kérdése volt, de jelentősége napjainkban, amikor szemünk előtt bontakozik ki és lép döntő szakaszába a szocialista világrendszer és a kapitalizmus világot átfogó békés versenye, nagyobb, mint valaha. (…)
Hétéves tervünk túlteljesítése biztosítja, hogy viszonylag rövid idő alatt utolérjük Amerikát
(…) A szovjet gazadság fejlődésének eredményei meggyőzően bizonyítják: a szovjet nép sikeresen megoldja azt a feladatot, hogy minél nagyobb időt kell nyerni a kapitalizmussal folyó versenyben. 1959-1960-ban olyan utat teszünk meg, amelyhez az Egyesült Államoknak lényegesen hosszabb időre volt szüksége. (…)
A trónbeszéddel hivatalosan megkezdődött az új angol parlament első ülésszaka
Kolumbusz Kristóf hajónaplóját első ízben mutatják meg a nagyközönségnek egy utrechti kiállításon.
A pergamentfedelébe burkolt lapokon világosan kivehető Kolumbusz pecsétje és egy rajz, amely „La Espanola” (Haiti) északi partját ábrázolja.
Új Wartburg-gépkocsikat gyártanak az NDK-belo Eisenstadtban.
A modern, áramvonalas autó 50 lóerős, maximális sebessége 140 kilométer, s az ülések fekvőhellyé alakíthatók át benne.
SZÁZEZRES NAGYÍTÁST érnek el az új szovjet elektronmikroszkóppal.
A nagyítások le is fényképezhetők. Az új elektronmikroszkópot ásványok és más anyagok vizsgálatánál használják.
Öt évvel ezelőtt, 1954. október 28-án hunyt el 71 esztendős korában Nagy Lajos Kossuth-díjas író, a haladó magyar irodalom egyik nagy alakja. (…)