Gímes Miklós

újságíró
( 1917–1958)

Harcolt:

Kivégzés dátuma:
1958. 06. 16.

„Az ellenforradalmárok pontosan tudják, hogy mit cselekszenek. De nehéz feltételezni az ellenforradalmárok kezére játszó, olyan eszüket vesztett uszítókról is, mint Gimes Miklós, Sándor András és más, hozzájuk hasonló személyekről, hogy ne tudnák, mit cselekszenek? Ők tudatosan az ellenforradalom szekerét tolják, s ezért ne sértődjenek meg, ha mi kénytelenek vagyunk ennek megfelelően eljárni velük szemben” – mondta Kádár János 1956. november 26-i rádióbeszédében. E gondolatok nem csak arra világítanak rá, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány tisztában volt Gimes Miklósnak a szellemi ellenállásban betöltött szerepével, hanem egyúttal utalás arra is, hogy milyen sorsot szánt a megtorlás a Nagy Imre-kör egyik vezéralakjának.

Gimes Miklós 1917-ben született Budapesten, értelmiségi családban. Orvosi tanulmányait nem fejezte be. 1944-ben megszökött a zsidó munkaszolgálatból. A háború után belépett a kommunista pártba, és a Szabad Nép című lapnál helyezkedett el újságíróként. Nagy Imre reformpolitikáját támogatta, és amikor őt 1955-ben megfosztották tisztségeitől, Gimest áthelyezték a Magyar Nemzethez. Ebben az évben a pártból is kizárták, mert a törvénysértő perek – többek között a Rajk László elleni eljárás – felülvizsgálatát követelte.

A forradalom kitörésekor visszatért a Szabad Nép szerkesztőségébe. Október 30-án Kende Péterrel és Lőcsei Pállal napilapot alapított Magyar Szabadság címmel, amelynek első vezércikkében leszögezte: „Demokráciára van szükségünk; olyan államrendszerre, ahol a törvény a legteljesebb pártatlansággal védi vagy sújtja az állampolgárokat, ahol a legteljesebben megvalósulnak a népjogok, a szólás, a sajtó, a vallás, a gyülekezés, a szervezkedés szabadsága, a munkához és a tanuláshoz való jog, ahol a törvény szabta keretek között a lehető legteljesebben érvényesül a népakarat, ahol a kisebbség aláveti magát a többség akaratának, s a többség feltétlen tiszteletben tartja a kisebbség elidegeníthetetlen jogait.” A november 4-i szovjet támadás és a szabadságharc leverése után a szellemi ellenállás egyik vezéralakja lett. Röplapokban hirdette a Nagy Imre-kormány legitimitását, például november 8-án ezekkel a szavakkal: „Magyarok! Nagy Imre él és biztonságban van. Az oroszoknak nem sikerült a törvényes kormány vezetőit letartóztatni. Kádárnak és cinkosainak semmiféle törvényes joguk nincs arra, hogy magukat magyar kormánynak nevezzék!” Hasonló szellemben szólalt fel a Magyar Újságírók Országos Szövetsége november 13-i gyűlésén és a műegyetem egyik kollégiumi összejövetelén is. Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalom néven többekkel illegális szervezetet alapított, amely a tervek szerint összefogta volna a november 1-jei, a rend fenntartását elfogadó szervezeteket. A mozgalom lapja, az Október Huszonharmadika leközölte Magyar újjászületés tízparancsolata címen ismert röplapjukat, amely egyrészt kijelentette a Nagy Imre-kormány legitimitását, másrészt megfogalmazta a követeléseiket: azonnali teljes tűzszünet, tárgyalások megkezdése a szovjet csapatkivonásokról, az ország semlegességének elismerése, a letartóztatottak szabadon engedése, többpártrendszer, a kormány együttműködése a forradalmi bizottságokkal és a munkástanácsokkal. A Gimes letartóztatásáig négy számot megélt újság elsősorban a passzív ellenállást hirdette, sztrájkra, tüntetésre szólított fel. Gimes Miklós halálos ítéletének indoklásában a bíróság „minősíthetetlen hangú, nívótlan, gyalázkodó cikkek gyűjteménye”-ként interpretálta a lapot, mint amely „még ennek a szervezkedésnek a történetében is példátlan.”

Gimes Miklóst 1956. december 5-én letartóztatták. A Nagy Imre-per harmadrendű vádlottjaként szervezkedés kezdeményezése és vezetése vádjával a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Vida Ferenc elnökletével halálra ítélte a fellebbezés lehetősége nélkül. 1958. június 16-án végezték ki Nagy Imrével és Maléter Pállal együtt. Holttestüket – hogy elkerüljék sírjuk kegyhellyé válását – előbb a Kozma utcai börtön udvarán temették el, majd 1961-ben átszállították a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájába, ahol Gimes Miklóst Maléter Pállal közös sírba temették – Naszladi Péter álnéven. 1989. június 9-én a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Nagy Imre és társai ügy ítéleteit hatályon kívül helyezte, és az elítélteket felmentette.

Alice Gimes, Gimes Miklós özvegye arról, hogy néhai férje még 1956-ban is hitt abban, hogy képes változtatni az MDP politikáján:

„Az ő sorsa szomorú, emberi tragédia. Ember nem szenvedett így még attól, hogy becsapták, és ő hagyta magát becsapni, megtudhatta volna az igazságot, ha nem lett volna az a fékező erő, hogy neki meg kell értenie a pártot, rá is kötelező a pártfegyelem és a többi… Az egész környezete ezt sulykolta bele. S Miklósnak semmiféle veszélyérzete nem volt. 1956. október 23-a után sétált az utcán, mint most maga, vagy én, miközben minden éjszaka kereték őt”.

László Ágnes: Erről még nem beszéltem senkinek. Kivételes sorsok, történetek, 1989–2009. Kossuth Kiadó. Budapest, 2009.

Részletek Gimes Miklósnak az általa a forradalom idején alapított Magyar Szabadság című lapban 1956. október 30-án megjelent cikkéből:

„Lapunk a magyar szabadság ügyét kívánja szolgálni. A külső szabadság, a függetlenség ügyét, és a belső szabadság, a demokrácia ügyét. Tettekkel akarunk szolgálni: a teljes és tiszta igazság kimondásával. Magyarország nem független ország addig, amíg területén a magyar nép akarata ellenére szovjet haderő állomásozik. (…) Demokráciára van szükségünk (…) a szabadság rendjére, amelynek szilárd alapja az elmúlt tizenkét esztendő három legjelentősebb, maradandó társadalmi változása: az, hogy a föld a parasztoké, a gyár a munkásoké, a művelődés joga pedig mindenkié legyen. (…) itt vannak még a régi politika erői, amelyek gátolják a következetes demokratizmus kifejlődését. (…) Térhódításuk komoly veszélyt jelentene hazánk és forradalmunk számára. (…) A nemzeti demokratikus forradalomnak (…) teljes elvi szilárdsággal kell harcolnia a Rákosi-Gerő-klikk-féle politika minden maradványa ellen és az ellenforradalom minden jelentkezésével szemben. Csak így építhetjük fel a független, szabad, demokratikus Magyarországot (…)”.

Gimes Miklós: Magyar Szabadság! Internetes forrás: http://mek.oszk.hu/01900/01937/html/szerviz/dokument/gimes30s.htm (A letöltés ideje: 2016. augusztus 22.)

Pozsár István, az Egyetemi Forradalmi Diákbizottság vezetője és egykori fogolytárs így emlékezett meg Gimes szerepvállalásáról a Magyar Demokratikus Függetlenségi Mozgalomban:

„Gimes Miklós állásfoglalása volt a legszélsőségesebb. Gyakorlatilag egyetértett azzal, hogy népfront politikát folytassunk, és a nemzeti erőket összefogjuk, és egy igazi demokráciát hozzunk létre. Gimes egy esetben sem használta a népi demokrácia kifejezést, általában demokráciáról beszélt. A szovjet beavatkozásra vonatkozóan kijelentette, hogy az szovjet imperializmus (…). Amit Kádárék csináltak, az csibészség, disznóság, hazaárulás és terror. Kifejtette, hogy minden eszközzel el kell érni a szovjet csapatok kivonását, azt, hogy Nagy Imre vegye át a hatalmat, és hogy Magyarország semleges legyen. Kifejtette, hogy a Kádár-csoport nem önálló magyar kormány, az báb-kormány, amely szovjet fegyverekre támaszkodik, és enélkül képtelen létezni, és ugyanakkor a néptől idegen. Következésképpen minden eszközzel meg kell akadályozni, hogy stabilizálódjon.”

Révész Sándor: A borotva éle. In: Beszélő. 3. évf. 10. szám. Internetes forrás: http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-borotva-ele (A letöltés ideje: 2016. augusztus 23.)

Molnár Miklós többek között a következő gondolatokkal búcsúzott egykori barátjától, Gimes Miklóstól 1989. június 16-án:

„Útján, közös tévutainkon is az a kívánság vezette, hogy emberibb, szabadabb és igazságosabb társadalomban élhessenek honfitársai. És amikor felismerte, hogy zsákutcába jutott, minden társánál következetesebben vonta le a tanulságot. A halálig hű volt a felismert igazsághoz. Miklós senkinek sem tartozik számadással. Fiatal élete árán számot vetett és adott mindenről. De hűtlen lennék hozzá, ha elhallgatnám, hogy nem a vezeklés óhaja vezette, nem valami öntépő bűnhődés keresése, mint egyesek hitték róla, és mondották is. Miklós az igazságot kereste az igényes elme és a kritikus lelkiismeret szigorúságával. Sok szempontból nem is a saját századának, nem is az előzőnek volt a gyermeke, hanem Voltaire és Diderot századáé”.

In: 1989. június 16. A temetés. Nagy Imre Alapítvány. Budapest, 2009. 157.

Válogatás a Népszabadság híreiből a kivégzés napját követő napon, 1958.06.17., Kedd

(1958.06.16., Hétfő nem volt megjelenés)

A déli megyékben megkezdődött az aratás

Új eljárással kísérleteznek a Soroksári Vasöntödében

Hathatós intézkedéssekkel megjavítják a főváros zöldség- és gyümölcs ellátását

…Súlyos panasz volt, hogy az üzletekbe az áru fonnyadtan, törődötten és sok helyre későn érkezik…

Ítélet Nagy Imre és társai bűnperében

Az igazságügyi hatóságok befejezték az eljárást ama személyek vezető csoportja ügyében, akik 1956. október 23-án az imperialisták aktív közreműködésével ellenforradalmi fegyveres lázadást robbantottak ki a Magyar Népköztársaság törvényes rendje megdöntésére.

A Magyar Népköztársaság Legfőbb Ügyésze vádiratában Nagy Imrét és bűntársait: Donáth Ferencet, Gimes Miklóst, Tildy Zoltánt, Maléter Pált, Kopácsi Sándort, Szilágyi Józsefet, Jánosi Ferencet, Vásárhelyi Miklóst a magyar népi demokratikus államrend megtörésére irányuló szervezkedés bűntettével, ezenkívül Nagy Imrét hazaárulás, Kopácsi Sándort és Maléter Pált katonai zendülés bűntettével vádolta meg. Losonczy Géza terhelt ellen az ügyészség a bűntető eljárást megszűntette, mert nevezett időközben betegség következtében meghalt…A Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa mérlegelve a bűncselekmények súlyát, a súlyosbító és enyhítő körülményeket, a lefolytatott tárgyalások alapján a vád tárgyává tett cselekményekben a vádlottakat bűnösnek mondta ki és ezért Nagy Imrét halálra, Donáth Ferencet 12 évi börtönre, Gimes Miklóst halálra, Tildy Zoltánt 6 évi börtönre, Maléter Pált halálra, Kopácsi Sándort életfogytiglani börtönre, dr. Szilágyi Józsefet halálra, Jánosi Ferencet 8 évi börtönre, Vásárhelyi Miklóst 5 évi börtönre ítélték.

Az ítélet jogerős. A halálos ítéleteket végrehajtották.

Meghalt Frantisek Kubac, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke

Negyvenezer ember nézte meg az első négy nap Budapesten a Szállnak a darvak című filmet