Ötvenhat arcai
géplakatos
( 1931–1957)
Harcolt:
„Élünk” című illegális lap
Kivégzés dátuma:
1957. 06. 26.
„Követtem a pártot, de csalódtam a pártban, csalódtam a hadseregben. Mást mondtak, mint ami a valóságban volt. (…) Kiváltam a fejbólintó, megalkuvó emberek soraiból, szót emeltem az igaz eszméért, az igazságért, a különféle hangzatos frázisok ellen. A szocializmus szolgai, szovjet másolása ellen.” Ezekkel a szavakkal indokolta Gönczi Ferenc – a Tóth Ilona és társai elleni per harmadrendű vádlottja – 1954-ben történt leszerelését és a néphadsereg ceglédi kultúrinstruktori (azaz kultúrfelelősi) posztjáról való elbocsátását. Ceglédig hosszú út vezetett.
Gönczi Ferenc Budapesten született 1931-ben. Apja nyomdokaiba lépve géplakatosnak tanult; a Magyar Dolgozók Pártjának 1949-től 1954-ig volt a tagja. Sztálinvárosban dolgozott, ahol a Vasmű című lap szerkesztőbizottságának is a tagja volt, majd a Fejér megyei Néplaphoz került, és tagja lett az újságíró-szövetségnek. 1951-ben bevonult katonának, elvégezte a Petőfi tisztképző tanfolyamot, ezután lett kultúrinstruktor Cegléden. Leszerelése után eredeti szakmájában helyezkedett el, a forradalom kitörésekor két munkahelye is volt azért, hogy támogathassa édesanyját és nagymamáját. Részt vett az 1956. október 23-i tüntetésen. Miután segített egy, a rádiónál megsebesült lány kórházba szállításában, bekapcsolódott az Önkéntes Mentőszolgálat munkájába. Október 26-tól kezdve többek között Tóth Ilonával szállított sebesülteket, illetve vidéki élelmiszerszerző utakra járt. Egy ilyen alkalommal november 4-én Szombathelyen elfogták a szovjetek. Későbbi vallomása szerint miután elengedték, november 13-án érkezett vissza a fővárosba. Fegyveres harcban nem vett részt, a politikai ellenállásba kapcsolódott be: a Domonkos utcai kisegítő kórházban röpcédulák készítésében és terjesztésében segédkezett. Ő volt a kisegítő kórház beszerzője is, a november 19-én és 20-án tartott razziáig, amikor is elhagyta az egészségügyi intézményt . 1956. december 5-i letartóztatásáig részt vett az Élünk című illegális lap szerkesztésében és sokszorosításában.
Izgatás és gyilkosság vádjával állt a bíróság előtt. A gyilkossági vád szerint Tóth Ilonával és Gyöngyösi Miklóssal együtt brutálisan meggyilkoltak egy, a Domonkos utcai kórházba hurcolt munkást, akit ÁVH-snak hittek, s attól tartottak, hogy veszélyt jelent a kisegítő kórházban tevékenykedő ellenálló csoportra. A kádári megtorlás ezzel a perrel akarta bemutatni a forradalom brutalitását, egyúttal – az Élünk című illegális lap forradalomban betöltött szerepét megemlítve az eljárásban – lejáratni a forradalmi értelmiséget. . Az ÁVH-snak hitt férfi meggyilkolását a bíróság nem tudta bizonyítani, a vád beismerő vallomásokon alapult. Valójában sem az áldozat személye, sem a tényállásban felállított kronológia nem stimmelt, a laboratóriumi vizsgálatok pedig cáfolták a vallomásokban beismert gyilkosság körülményeit. Gönczi Ferencet első fokon a Fővárosi bíróság Brandstätter Jenőné dr. Tóth Matild vezette különtanácsa halálra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Npbírósági Tanácsa Radó Zoltán elnökletével jogerőre emelte az ítéletet, miközben a vád minősítését izgatásról szervezkedésben való részvételre súlyosbította. 1957. június 26-án kivégezték.
Gönczi Ferenc többek között a következőket mondta az utolsó szó jogán a bíróság előtt:
„(…) A vádhatóság nagyon egyoldalúan vizsgálta, szinte tudatosan az akkor történteket. Nem mindennapi dolgok történtek ebben az időben az országban. A zűrzavaros légkört, azt az anarchiát, felfordulást, ami az októberi és a novemberi napokat jellemezte, még csak említésre sem méltatta. Nem lehet ezeket az eseményeket tavaszi, napsütéses időben, rózsaszín szemüveggel vizsgálni még az ügyészi katedráról sem. (…)"
Eörsi László: Mítoszok helyett. Noran Kiadó. Budapest, 2003. 217.
Gönczi Ferenc arról, hogy miként viszonyult a szovjet katonákhoz:
„A szovjetekben barátot láttam, és ezt látták a harcot megtagadó, itt állomásozó szovjet tisztek is. (Akik) leváltották az itt állomásozó szovjet egységeket, félrevezetett emberek voltak. Én meg voltam győződve, hogy ők is épp olyan rendes munkásemberek, mint én. Szuezt és ehhez hasonlót kerestek nálunk 1956-ban. (…) Két szovjet katonát és egy ávós sebesült őrt is beszállítottam a kórházba.”
Eörsi László: Mítoszok helyett. Noran Kiadó. Budapest, 2003. 218.
Népszabadság hírei a kivégzés napján (1957.06.26. Szerda)
A két tábor létezése a szocialista tábor erősödésével – ez korunk nemzetközi életének uralkodó realitása
(…) Thorez elvtárs, aki jól ismeri és nagyra értékeli az MSZMP harcait, sikereit, kifejezte a francia munkásosztály és a francia nép testvéri szolidaritástól fűtött baráti jókívánságait és harcos üdvözletét a magyar dolgozóknak, és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak, s külön megkért, hogy tolmácsoljam a Népszabadság hasábjain a magyar kommunistáknak küldött elvtársi üdvözletét.(…)
(…) a Szovjetunió, megsegítve Magyarország egészséges forradalmi erőit az ellenforradalmi zendülés szétzúzásában, olyan nemzetközi feladatot töltött be, mely közvetlenül szolgálta a béke és a szabadság, s ugyanakkor valamennyi dolgozó ügyének érdekeit. November elején a magyarországi események alkalmat nyújtottak a fasizmusnak, hogy kimutassa a foga fehérjét. (…)
Nagy Imre és az ellenforradalmárok kapcsolatai Az alábbiakban közöljük az „Ellenforradalmi erők a magyar októberi eseményekben” (Fehér Könyv) harmadik kötete bevezetésének részleteit. A könyv hamarosan megjelenik. (..) Az első két kötet Magyarországon is és külföldön is segített szertefoszlatni ezernyi elterjesztett hazugságot, és megismertetni az ellenforradalmat a maga kegyetlen valóságában. (…) (…) Íme így értékelik maguk a „forradalmárok” a „szabadságharcot”. Büszkék arra, hogy úgy kezdték, mint Hitler. (…)
„Postás Kórház felszerelésére” elnevezésű bélyegsorozat (…) A postás dolgozók kórházának felszerelése céljából új bélyegsorozatot bocsájtott ki a posta. (…)
Meghalt Mátrai József színigazgató
Csaknem 1200 öröklakás épül egy év alatt állami támogatással
Megalakult a Magyar Vöröskereszt új országos vezetősége
Jövő héten megérkezik a befőzési celofán és a pergamen a háztartási boltokba. (…)
Tréfa vagy Valóság? (humor)
Mit törjem a fejem, hogy melyikük ellenség? Legegyszerűbb, ha mindhármat agyoncsapom.