Maléter Pál
katonatiszt
( 1917–1958)
Harcolt:
Nagykörút
Kivégzés dátuma:
1958. 06. 16.
Ötvenhat arcai
„Értsd meg, hogy most nem számít sem feleség, sem család, nekem el kell, ki kell oda mennem még az életem árán is, mert egy ország várja a segítséget.” Maléter Pál felesége, Gyenes Judith szerint ezekkel a szavakkal búcsúzott tőle Maléter Pál honvédelmi miniszter 1956. november 3-án, mielőtt Tökölre indult volna a szovjet csapatkivonás módozatairól tárgyalni. A szovjet támaszponton azonban tárgyalás helyett egészen más várta a magyar küldöttséget: letartóztatás. Maléter Pált az orosz állambiztonsági szervezet, a KGB 1957 januárjában adta át a magyar Belügyminisztérium illetékes szerveinek. A kádári hatalmi gépezet kezdetben egy Maléter Pál és társai elleni perre készült, hogy bizonyítsa: az „ellenforradalom” egyik vezéralakja a „fegyveres banditákkal” szövetkezve kikényszerítette, hogy Kádár János elfogadja követeléseiket, és ezzel elősegítette a kormány jobbra tolódását. Ezt a pert végül nem rendezték meg. A nemesi származású, volt ludovikás tiszt Maléter személye – aki a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány megválasztott tagja volt – alkalmasabbnak tűnt arra, hogy a forradalom reprezentatív perének szánt Nagy Imre és társai elleni eljárásban a fegyveres erőket képviselje.
Maléter Pál Eperjesen született 1917-ben. Értelmiségi pályára készült, az orvosi egyetemet azonban abbahagyta. Budapestre költözött, 1940-ben vették fel a Ludovika Akadémiára. 1944-ben a szovjet fronton fogságba esett, majd jelentkezett a németek elleni harcra, egységét Erdélyben vetették be. A háború után az Ideiglenes Nemzeti Kormány védelmét ellátó zászlóalj parancsnoka lett. A forradalom kitörésekor ezredesi rangban szolgált a Katonai Műszaki Kisegítő Alakulatok parancsnokaként.
A Honvédelmi Minisztériumban főügyeleti szolgálatban volt 1956. október 24-én. Másnap Tóth Lajos vezérkari főnök parancsára a Kilián laktanya megsegítésére indult, miután a Honvédelmi Minisztérium arról értesült, hogy civil csoportok fegyvereket hordanak ki a laktanyából, és az épületből is lövik a Nagykörúton járőröző szovjet harckocsikat. Kiérve oda, tűzszünetet kötött a civilekkel, majd ellenőrzése alá vonta a laktanyát. A kormány által elrendelt tűzszünet után beszüntette a harcot. Részt vett a fegyverletételi tárgyalásokon a Corvin közben, a Nemzetőrség megszervezését előkészítő tárgyalásokon, valamint a munkástanácsok küldötteivel való megbeszéléseken a Parlamentben. November 2-án az Elnöki Tanács vezérőrnaggyá léptette elő, és kinevezte honvédelmi miniszternek. Ilyen minőségében vezette a Malinyin hadseregtábornokkal való tárgyalásokat a szovjet csapatok kivonásáról. A magyar kormány hivatalos álláspontjaként ragaszkodott a teljes függetlenséghez és a semlegességhez.
A Nagy Imre és társai elleni per ötödrendű vádlottjaként állt a Vida Ferenc vezette Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa elé, szervezkedés vezetése, zendülés és hűtlenség vádjával. A Legfőbb Ügyészség vádirata szerint, az „esküjét megszegve” az ellenforradalom mellé állt, kapcsolatot tartott a Corvin közi parancsnoksággal, irányította a corvinisták fegyveres harcait, és október 29-én megakadályozta a feltétel nélküli fegyverletételüket. A szovjetek ellen harcoló katonai diktatúra előkészítésével vádolták, valamint azzal, hogy titkos katonai adatokat szolgáltatott ki az angol katonai attasénak, és a szovjet csapatkivonási tárgyalások után nyugati újságíróknak akart információt átadni. A vád szerint személyesen dicsérte meg azokat, akik a Köztársaság téri pártház ostromában részt vettek, sőt, fogva tartott egy gyanúsnak tartott férfit, nehogy az elárulja „aljas tervüket (a Pártház ostromát)”. A per egyik népbírája nem mellesleg a Köztársaság téri események egyik áldozata volt. A bíróság Maléter Pált 1958. június 15-én – a fellebbezés lehetősége nélkül – halálra ítélte. Mellékbüntetésként lefokozta, rend- és díszjelei elvette, és teljes vagyonelkobzást rendelt el. Az ítéletet másnap végrehajtották. Nagy Imre és mártírtársai holttestét – tartva attól, hogy sírjuk a köztemetőben emlékhellyé válhat – a Kozma utcai börtön udvarán helyezték el, majd 1961 februárjában szállították át a 301-es parcellába, ahol Maléter Pált vádlott-társával, Gimes Miklóssal együtt a 8-as sírhelybe temették el – Naszladi Péter fedőnéven. 1989. június 9-én a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa a Nagy Imre és társai ügy ítéleteit hatályon kívül helyezte, és az elítélteket felmentette. Maléter Pálról megállapították, hogy „mindvégig a kormány által képviselt politika szellemében cselekedett”. Az 1989. június 16-i újratemetés után a Magyar Honvédség hősi halottjának nyilvánította.
Gyenes Judith, Maléter Pál felesége így emlékezett férjére:
„olyan ember volt, aki állandóan tevékenykedett. Ahogy hazajött, rögtön elkezdett valamit csinálni. (…) Sokszor mondtam neki, hogy pihenjen, mire azt válaszolta: nekem az a pihenés, ha teljesen mást csinálok. (…) Fölosztottuk a lakást, az egyik felét én takarítottam, a másikat ő. Amikor mosogattam a konyhában, ő törölgetett. Olyan aranyosan kérdezte: de ugye nem tartasz engem azért olyan Katuska férjnek? Te is dolgozol, én is dolgozom, miért lenne csak a te dolgod a takarítás meg a főzés? Vasalni szeretett, a nadrágját, az ingét mindig ő vasalta. (…) És imádta a virágokat. Nagyon sokszor kaptam tőle virágot, nem csak alkalomra.”
Internetes forrás: http://www.visszaemlekezesek.hu/gyenes-judith (A letöltés ideje: 2016. augusztus 11.)
Gosztonyi Péter, történész, aki 1956-ban alhadnagyként szolgált a Kilián laktanyában, a következőképpen emlékezett arra, mit mondott Maléter társainak, akik megpróbálták lebeszélni arról, hogy a tököli szovjet főparancsnokságra menjen tárgyalni:
„Egy, tisztbajtársam megkérdezte Malétert: »És ha csel ez a meghívás, vezérőrnagy bajtárs? És ott tartják magukat?« Maléter csak egy percig késett a válasszal: »Akkor is: mennem kell. Ha nem megyünk – a szovjetek úgy veszik, mi nem akarunk tárgyalni. Mi szakítjuk meg a tárgyalás menetét...« És hozzáfűzte, szinte magának mondva: »Tudom, volt ilyesmi már a magyar történelemben... De akkor is kötelességem menni!« Tudatosan indult a misszióra. Számolt ezzel kapcsolatban egy esetleges lefogással. De végül is azt mondta: »Ti itt maradtok. Vigyázzatok – helyettem is!« Én akkor láttam utoljára.”
Gosztonyi Péter: Kilián laktanya – 1956. november 3. In: Korunk. 1997. október. Internetes forrás: http://epa.oszk.hu/00400/00458/00094/1997honap10cikk1427.htm (A letöltés ideje: 2016. augusztus 11.)
Válogatás a Népszabadság híreiből a kivégzés napját követő napon, 1958.06.16., Hétfő
(1958.06.15., Vasárnap nem volt megjelenés)
Hazánkba érkezett a vietnami parlamenti küldöttség
…A vietnami parlamenti küldöttség megkoszorúzta a magyar és szovjet hősök emlékművét…
Az országgyűlés csütörtökön megnyíló ülésszakáról – nyilatkozott Rónai Sándor elvtárs
Vízrebocsátották az első 1300 tonnás Duna-tengerjáró hajót
Az új hajó, amely a Hazám nevet kapta, előreláthatóan decemberben indul el első szállítmányával a messzi tengerek felé.
„Az utolsó felvonás”
…Mint ahogy a témát magát is 1956 vetette fel. Még pedig kegyetlen élességgel: hősök mártírhalálában és tőrbecsalt, megtévesztett emberek vérében, milliárdos értékek pusztulásában nyert tanúbizonyságot, hogy a nacionalista-fasiszta ideológia bacilusai még fertőzik a nemzet szervezetét, és gyilkos lázat is okozhatnak, ha ki nem pusztítjuk őket…
Szertefoszlott disszidensmítosz
…A svájci lapok propagandájának a népi demokratikus Magyarország elleni uszítással kiváltott rokonszenv tiszavirág életűnek bizonyult. Vége… A bűntények sorozata, amit egyrészt a „szabadsághősökként” fogadott bűnözők, másrészt az ellenforradalmi fertőzés következtében lezüllött, bűnözővé vált elemek elkövetnek, mind egy-egy újabb alkalom, hogy maga a svájci nép kifejezze megvetését az egész disszidenstábor iránt…
Folt ne essék rajuk
Még némely ellenségünk is elismeri, hogy a kommunisták, ha szerintük „fantaszták” is, áldozatkész, bátor és önzetlen emberek… Párton kívüli barátaink, de még tőlünk távolállók is tisztelik, becsülik a kommunistákat és épp ezért figyelmeztetnek bennünket, ha X vagy Y, akivel együtt dolgoznak vagy laknak, nem olyan igazi kommunista, mint amilyennek mutatja magát; erkölcsi felfogása, magánélete, jelleme kifogásolható…
Tatarozzák időben az iskolákat! …Az építővállalatok munkásai és műszaki vezetői, a tanácsok és az iskolaigazgatók tegyenek meg mindent azért, hogy idejében, szervezetten fejeződjék be a tatarozás; ősszel pedig, szép megifjodott iskolák fogadják a diákokat.
Véget ért a Szocialista Internacionálé főtanácsának ülése
Az atomhalál elleni küzdelemről tanácskozó értekezlet nyílt Bécsben
Üzembe helyezték az első Lengyel atomreaktort
Hogyan fejlődött a népgazdaság májusban?
Bérmálkozás előtt Igalon – „Fatengelyes” nézetek
Ez ma a helyzet Igalon. Ilyen gondokkal küzdenek a kommunisták és nagyon körültekintőnek kell lenniük. Hiszen a mi hazánkban szabad a vallás gyakorlása, szabad a bérmálkozás is…
Hétfőn és csütörtökön a hordozható rakéta, szerdán hajnalban a szputnyik III. látható Magyarország felett
A sebészet korszaka – A sebészet új mellékága: az érzéstelenítés
Befejeződött a tanítás a középiskoláiban