Szabó János
gépkocsivezető
( 1897-1957)
Harcolt:
Széna tér
Kivégzés dátuma:
1957.01.19.
Ötvenhat arcai
„Szabó bácsi az egész egység előtt a forradalom tisztaságát szimbolizálta” – így mesélt a Széna tériek legendássá vált parancsnokáról, Szabó Jánosról a csoport egyik századparancsnoka. Arról a forradalmárról, akit a szabadságharc leverése után a kádári megtorló rendszer a Szovjetunió Kommunista Pártja Elnökségének teljes egyetértésével – Dudás Józseffel együtt – haladéktalanul hadbíróság elé állított. Annak ellenére szabtak ki rá – a fellebbezés lehetősége nélkül – halálos büntetést, hogy az ítéletben az szerepelt: „javára jelentkezik a terheltnek, hogy az erőszakosságot igyekezett megakadályozni, a letartóztatottakkal nem kegyetlenkedett, és ezt beosztottjainak is megtiltotta.”
Szabó János az erdélyi Zaruzsényben született 1897-ben. Végigharcolta az I. világháborút, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben szolgált, később megjárta a Francia Légiót. 1942-ben költözött Budapestre, ahol tehergépkocsi-vezetőként több munkahelyen is dolgozott. 1949-ben tiltott határátlépésért három hónap börtönbüntetésre ítélték, majd 1953-ban az Államvédelmi Hatóság kémkedés gyanújával őrizetbe vette, de kilenc hónapig tartó előzetes letartóztatás után végül elengedték. A kommunista pártnak 1945–1948 között volt a tagja. A rendszerből kiábrándult, s a következő szavakkal indokolta az 1956. október 26-i csatlakozását a Széna téri felkelőkhöz: „A Széna téren lévő fegyveres felkelőktől megtudtam, hogy céljuk a független Magyarország létrehozása, a bérek emelése, a szovjet csapatok kivonása Magyarországról, a kommunisták eltávolítása a kormányból stb. A felkelők célkitűzéseivel egyetértettem, és ennek alapján határoztam el, hogy csatlakozom a felkeléshez.” Hamar népszerű lett és tekintélyt szerezett társai körében, így már másnap ő irányította a felkelőcsoportot, sőt, a Forradalmi Nemzeti Bizottmány szerette volna rábízni az összes budai fegyveres csoport ellenőrzését. Szabó ezt nem vállalta, de parancsnokként képviselte a Széna térieket a különböző tárgyalásokon. A csoport kemény harcokat vívott a szovjet csapatokkal. A tűzszünet idején a rend fenntartására törekedtek, felügyelték azt, ÁVH-s tiszteket, pártfunkcionáriusokat ellenőriztek. Szabó bácsi a november 4-i, második szovjet támadás után is a végső fegyveres ellenállás híve maradt. Miután a Széna teret nem tudták tartani, a csoport kivonult a fővárosból. A szovjetek végül Solymárnál verték szét őket. Szabó János ezután november 19-i letartóztatásáig illegalitásban maradt.
Szervezkedés vezetésének vádjával állították hadbíróság elé. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Ledényi Ferenc hadbíró ezredes által vezetett különtanácsa 1957. január 14-én a fellebbezés lehetősége nélkül ítélte halálra. Január 19-én végezték ki. A forradalmárok között kivívott tekintélyét jelzi az is, hogy később szintén a megtorlás áldozatává vált Mansfeld Péter az ő halála felett érzett bosszúvággyal indokolta, hogy 1958-ban fegyveres csoport alakítását tervezte.
Szabó János kihallgatása során a következőket mondta arról, hogy miért csatlakozott az 1956-os forradalomhoz:
„A Széna téren lévő fegyveres felkelőktől megtudtam, hogy céljuk a független Magyarország létrehozása, a bérek emelése, a szovjet csapatok kivonása Magyarországról, a kommunisták eltávolítása a kormányból stb. A felkelők célkitűzéseivel egyetértettem, és ennek alapján határoztam el, hogy csatlakozom a felkeléshez.”
In: Eörsi László: Mítoszok helyett – 1956. Noran Könyvkiadó. Budapest, 2003. 58.
Szilágyi Zoltán, a Széna tériek egyik katonai vezetője így látta a felkelőparancsnokot a forradalomban:
„Önzetlen, tisztalelkű forradalmárt ismertem meg benne. Még a Széna téren egyszer 6-7000 Ft-ot tett az asztalra, hogy valakitől kapta, fordítsák élelmezésre, valamint a hozzátartozók támogatására. [...] Harcolt a restauráció minden jelentkező formája ellen. Nem volt szovjetellenes beállítású. Szimpatikus, őszinte embernek ismertem meg. [...] A pártvezetés tisztaságáért, a Rákosi-Gerő-vonal ellen harcolt. Bizalmas volt mindenkihez. Egy ízben kijelentette, hogy az elesett szovjet katonák ugyanolyan hősök, mint mi, csupán a vezetőség bűne, hogy egymás ellen kell harcolni. Szabó bácsi az egész egység előtt a forradalom tisztaságát szimbolizálta.”
Eörsi László: Szabó bácsi (1897–1957). Élet és irodalom, 2002. október 18. Internetes forrás: http://www.rev.hu/ords/f?p=600:2:::::P2_PAGE_URI:tanulmanyok/1956/szabo_bacsi (A letöltés ideje: 2016. augusztus 10.)
Népszabadság hírei a kivégzés napján 1960.03.02., szerda
Veszélyben Henry Winston elvtárs élete!
…Halálos veszedelem fenyegeti Henry Winston elvtársnak, az amerikai kommunisták egyik vezetőjének életét!... bár nem volt más bűne, mint kommunista meggyőződése…
…Winston elvtárs ismét kérte szabadon bocsátását becsület szóra…
Winston elvtárstól csak azért tagadják meg ezt a jogot, mert politikai bebörtönzött és néger. A Henry Winstonnal szemben alkalmazott kegyetlen és legelemibb emberiességet sértő eljárást meg kell változtatni!...
Kalkutta lakossága lelkesen fogadta Hruscsovot
A versenytábla
…A szocialista munkaverseny egyik lényeges eleme a vetélkedés, a nemes küzdelem a jobb eredményekért…
Több mint 880 ezer szövetkezeti tag készül a tavaszra
…K. Nagy Sándor, az FM szövetkezetpolitikai főosztályának vezetője, előljáróban elmondotta, hogy az országban 4643 tsz működik, amelyben 773 000 család 888 700 taggal tömörült…
Csaknem másfélmillió nő dolgozik a népgazdaság különböző ágaiban – 32 000 diplomás nő
A gyógyszerészek és a tanárok mintegy 50 százaléka nő
A MÁV-alkalmazottak Segélyegyesülete 1957 nyarán kezdte átépíteni parádfürdői üdülőjét, s az építés nemrég befejeződött.
Elhúzódik az olasz kormányválság
Megünnepelték az NDK-ban a nemzeti néphadsereg napját
Bács megye falusi boltjai felkészültek a várható nagy tavaszi forgalomra