Ötvenhat arcai
rádiódramaturg
( 1926–1959)
Harcolt:
Tűzoltó utcai csoport
Kivégzés dátuma:
1959. 01. 22.
„A Kádár kormánnyal kapcsolatban kijelentette, hogy a legsötétebb sztalinista, fasiszta kormány, és a végsőkig harcolni kell ellene minden eszközzel. Egyébként mindenkivel összefognak, akik hajlandók a Szovjetunió és a Kádár kormány ellen harcolni.” Így jellemezték egy 1956. decemberi belügyi jelentésben Szirmai Ottó politikai nézeteit. Alig egy hónap múlva letartóztatták.
Szirmai Ottó 1926-ban olyan családban született, amelyet igen aktív munkásmozgalmi tevékenység jellemzett. A középiskola elvégzése után egy ideig segédmunkásként dolgozott, majd díszlettervező gyakornok lett a Nemzeti Színházban. Az Iparművészeti Főiskola elvégzése után, 1945-től dramaturgként dolgozott a Magyar Rádiónál.
A forradalom eseményeiben a kezdetektől fogva részt vett: ott volt a tüntetésen október 23-án, este a Magyar Rádió ostrománál nőket menekített ki az épületből. Október 29-én a Parlamentben tárgyalt a közrádió demokratizálásáról, másnap azonban elbocsátották. Ekkor találkozott Angyal Istvánnal, ami a Tűzoltó utcai felkelők csoportjához történő csatlakozásához vezetett. Fegyveres harcban nem vett részt, s nem is vehetett volna, hiszen jobb keze születése óta béna volt. Főként a rend és a fegyelem fenntartásában segített. Ott volt a Forradalmi Honvédelmi Bizottmány alakuló ülésén. November 5-én a Kossuth Akadémián részt vett a szovjet parancsnoksággal való, eredménytelenül végződött tárgyaláson. Csoportjától akkor szakadt el, amikor kórházba kísért egy sebesült osztrák újságírót. A Péterfy Sándor utcai kórházban szerveződő ellenálláshoz csatlakozott: röpcédulák gyártásában és terjesztésében vett részt, kapcsolatot tartott az Írószövetséggel, a munkástanácsokkal, az Értelmiségi Forradalmi Bizottsággal. Az egészségügyi intézményben tartott razzia és Angyal István letartóztatása után arra törekedett, hogy a különböző egyetemi csoportokat egy ifjúsági pártba tömörítse. Bekapcsolódott az Obersovszky Gyula és Gáli József nevével fémjelzett Élünk című illegális újság terjesztésébe is. A lap második számát ő szerkesztette újra, miután az eredeti kéziratot a Domonkos utcai kisegítő kórházban tartott razzia során megsemmisítették. Az Élünkben jelent meg az Obersovszky által írt felhívás a szovjet csapatok második támadásának egy hónapos fordulójára, a december 4-i nőtüntetésre: „Magyar asszonyok! Fejezzétek ki bátran, méltóságteljesen a nép akaratát. Parancsoló bátorsággal és méltósággal. Kezdjétek most ezzel a tüntetéssel és folytassátok egységes és határozott kiállással, ahányszor csak szükség van erre. Legyetek szent, igaz ügyünk élharcosai! Lépjetek most Ti a politikai élet küzdőterére - talán még soha nem volt erre olyan szükség, mint napjainkban!” Később a forradalmat követő politikai ellenállás egyik legmegrendítőbb mozzanatává vált tüntetés hírét röplapokon is terjesztették. Ebben Szirmai Ottó is kivette a részét.
Letartóztatták 1957. január 14-én. Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek Gusztáv vezette tanácsa halálra ítélte szervezkedés vezetése miatt. A másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa Cieslár Viktor vezetésével jogerőre emelte az elsőfokú döntést. Miután az Elnöki Tanács elutasította kegyelmi kérvényét, 1959. január 22-én kivégezték.
Szirmai Ottó 1957. január 24-i kihallgatása során a következőket vallotta arról, hogy ő és a Péterfy Sándor utcai Kórház felkelőcsoportjának vezetői 1956. november közepén milyen elképzelésekkel bírtak a forradalom programjának megvalósíthatóságáról:
„én felmentem a belgyógyászatra, és ott az ügyeleti szobában megtaláltam Angyal Istvánt. Kis idő múlva megérkezett Csongovai (…). Akkor hosszadalmasan beszélgettünk, és abban mindhárman egyetértettünk, hogy semmiféle erőszakos, fegyveres fellépésnek helye nincs, és mindenkit fel kell szólítani arra, hogy tárgyalások útján érjük el a kormánynál, hogy október 23 szellemében valósítsa meg az ország vezetését.”
Jegyzőkönyv Szirmai Ottó kihallgatásáról. Budapest, 1957. január 24.
Internetes forrás: http://server2001.rev.hu/msite/msite_display_otherdoc_picture.asp?id=24&order=13&parent=3 (A letöltés ideje: 2016. október 4.)
Egy 1956. december 6-án kelt ügynöki jelentés szerint Szirmai Ottó egy 1956. november 29-én, különböző forradalmi csoportok képviselőinek részvételével megtartott megbeszélésen a külpolitikai helyzetet és Magyarország szerepét így értékelte:
„A Szovjetunió az egész világ előtt kompromitálódott. A Szovjetunió imperialista, a legsötétebb és agresszívabb fasiszta állam, mindenre elvetemült. Harmadik világháborút akar kirobbantani. A világon kezd egy egységfront kialakulni a Szovjetunió ellen. (…) Azt kell elérni – és ezért fontos a magyar helyzet – hogy Jugoszlávia, Magyarország Lengyelország egy egységes szovjetellenes frontot alkosson. (…) Minden olyan dolog, mely a Szovjetuniót gyengíti, elszigeteli, az nekünk kedvez és örömmel üdvözöljük.”
In: Horváth Sándor: „Rólam tudta, hogy kommunista vagyok, mégis hallgatott rám és szeretetett”. Egy 1956-os csoport megkonstruálásának története és a IX. kerületi Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség.
Internetes forrás: http://www.archivnet.hu/pp_hir_nyomtat.php?hir_id=182 (A letöltés ideje: 2016. október 4.)
** Mécs Imre, egykori cellatársa így emlékezett Szirmai Ottóra:**
„Régi kommunista munkáscsaládból származott. Maga is – haláláig annak vallotta magát. Angyal Istvánnal, a Kisfogház halálos zárkájában a liberális Kommunisták Szövetségéről ábrándoztak (…). Első fokon a Fővárosi Bíróság Tutsek tanácsa, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Borbély tanácsa ítéli halálra, de ritka kivételként felterjesztik kegyelemre, 1958. december elején. Karácsonyi beszélőjén olyan hírt kap, hogy az Elnöki Tanács megszavazta a kegyelmet. (…) Mindnyájan örültünk, hogy Ottó kegyelmet kapott. Január 22-én váratlanul kinyitották a zárkáját, kivitték, kivégezték. Közben még volt ereje, s kiáltott nekünk: „Isten veletek fiúk, reátok gondolok, amíg tudok”.
In: Halottaink 1956. Katalizátor Iroda. Budapest, 1989. 205.
Részlet Devecseri Gábor Szirmai Ottónak ajánlott, Láttam hamuszín arcotok című, 1956. október 30-ai verséből:
Csikorog léptünk. De szívünk Velük erősebb a haza, a tetszhalálból fellobog. mely megvívta a szent tusát, Vérzik a város, a haza, s még ég és vérzik száz sebe: de élni tud, de élni fog. ne rakjatok rá brosurát!
Mert el nem veszhet semmisem: Nem olmós szólam kell a sebre, megrázkódott a temető a kin lángját felszitó, és tisztító leszámolásra de tiszta kézből és ajkakról legyilkoltak léptek elő. puha tépés, emberi szó.
Válogatás a kivégzés napján megjelenő Népszabadság híreiből
A sztálinváros-budapesti gázvezeték építéséről tárgyalt a fővárosi tanács végrehajtó bizottsága
Hét új szovjet gyár tervein dolgoznak a VEGYTERV szakemberei
Az idén tovább épül a Balaton környéke
Készül a nyári kulturális és sportprogram – Új szállodák, éttermek, üzletsorok nyílnak. Több mint harminc millió forint fejlesztésre.
A munkásosztály helyzetről szóló határozat a megvalósulás útján
Régen fogadott olyan érdeklődés és helyeslés valamely határozatot, mint azt, amelyet a Központi Bizottság tavaly október 16-án a munkásosztállyal kapcsolatos egyes feladatokról hozott. (…)
(…) A párt arra törekszik, hogy szervezeteink a kommunisták állandó életközelségében legyenek, tüzetesen ismerjék a dolgozók örömeit, gondjait s a párt minden külön kampány és vizsgálat nélkül ezek alapján hozzon döntéseket. (…)
A jövő iskolája a munkáé, az életé
(…) A tanulók többsége belátja, hogy nem kerülhet mindenki egyetemre vagy főiskolára. Az általánosan képző gimnázium jellege viszont a felszabadulás óta nem változott: szinte kizárólag intelektuális, humanisztikus jellegű ismereteked ad, nem készíti elő a diákot az életre (…).
(…) Meghasonlott gyerekek helyett, céltudatos elégedett gyerekeket találunk az üzemekben. Ma még a szülők nagy részében él a régi társadalom úri szemlélete, amely megalázónak tartotta a fizikai munkát, lenézte a munkást. Ez az előítélet a rugója annak a törekvésnek is, amely még ma is, sokszor mindenáron az íróasztalt akarja biztosítani a gyerek számára.(…)
(…) „Közelebb az élethez - közelebb a kommunizmushoz” – ez volt az ankét jelszava. (…)
Ötven millió résztvevő az SZKP XXI. kongresszusának előkészítésében
„Megteremtjük a közszükségleti cikkek bőségét” – Műhelytitkok a szovjet könnyűipar hétéves tervéből
(…) A szovjetunió nem tekinti példának az amerikai ipar szerkezetét. (…)
(…) Mi a azt a feladatot kaptuk, hogy javítsuk meg a néptömegek életkörülményeit, biztosítsuk a közszükségleti cikkek bőségét – mondja Zsorov elvtárs. (…) De a minőséget javítjuk azzal is, hogy szebb, korszerűbb fazonú ruhákat, cipőket tetszetősebb háztartási gépeket, bútorokat gyártunk. (…)
(…) A mosógépek évi gyártását több mint kétszeresére emeljük. 1965-ben már 2 millió 650 000 mosógépet állítunk elő. (…)