Tihanyi Árpád
tanár
( 1916-1957)
Harcolt:
Győr
Kivégzés dátuma:
1957. 12. 31.
Ötvenhat arcai
tanár
( 1916-1957)
Harcolt:
Győr
Kivégzés dátuma:
1957. 12. 31.
1956 október 26-án, Mosonmagyaróváron a munkások, a diákok és a Mezőgazdasági Akadémia hallgatói tüntetést szerveztek a Budapesten harcoló ifjúság támogatására. A menet eljutott a határőrlaktanyához, ahol fegyvereket és a nyugati határ biztosítását szolgáló operatív anyagot őrizték. Feltételezve, hogy a tüntetők ezt az anyagot akarják megszerezni, a katonák –máig sem teljesen tisztázott módon –a tömegbe lőttek. A rengeteg áldozattal járó sortűz után a laktanyába bejutott tömeg három határőrtisztet megölt. A győri Nemzeti Tanács elnöke, Szigethy Attila a további vérontás megakadályozása érdekében Földes Gábort és Tihanyi Árpádot küldte Mosonmagyaróvárra. Azt a Tihanyi Árpádot, akire később a Földes Gábor és társai elleni per másodrendű vádlottjaként a vád koncepciójában a „horthysta reakciós” szerepét osztották. Édesapja ugyanis az első világháborúban szerzett érdemei miatt vitézi címet kapott.
Tihanyi Árpád 1916-ban, Győrben született, ott is élt, tanítói, később magyar–történelem szakos tanári oklevelet szerzett. A forradalom kitörésekor gyorsan bekapcsolódott az eseményekbe. Részt vett az október 25-i győri tüntetésen, Mosonmagyaróváron pedig többek között arról szónokolt, hogy a sortűz felelőseit törvényes keretek között kell megbüntetni. Sürgette a szovjet csapatok kivonását hazánkból, és a helyi erőviszonyok demokratikus átalakítását. A per anyaga szerint a Dunántúli Nemzeti Tanács tagjaként november 2-án Ausztriában tárgyalt az osztrák parasztszövetséggel, majd az amerikai követségen kérte az ENSZ támogatását és gazdasági segítséget a forradalomnak. Másodfokon ezt a tettét hazaárulásnak minősítették.
Megrendítő búcsúlevelében – amelyet hétlapos vécépapírra, tintaceruzával írt, s egy bekecs gallérjába belevarrva talált meg később családja – így fogalmazott: „Bátran, felemelt fejjel és büszkén halok meg. Ezzel az utolsó szóval: Éljen Krisztus király és a haza! Isten veletek, imádkozom értetek, utoljára ölel, csókol Benneteket és mindenkit a Ti forrón szerető Aputok”.
Tihanyi Árpád utolsó szavai a bíróság előtt: „Élő hazafiság volt a hazafiságom. Elmehettem volna, azonban maradtam, mert mindig azt tanítottam, itt élned, halnod kell… Kérem, hogy adjanak rá módot, hogy szakmát tanulhassak a börtönben, és a családomat így támogathassam (…). Igazságos ítéletet kérek.” In: Jobbágyi Gábor: „Ez itt a vértanúk tere”. Földes Gábor és társai pere. In: Bűn és bűnhődés. 1. kötet. Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata. Győr, 2000. 103.
Részlet Tihanyi Árpád börtönben írt búcsúleveléből: „Édes drága kis Máriám és drága Gyermekeim, Árpika és Lacika! Utolsó soraim, melyeket Hozzátok intézek. A haláltól nem félek (…). Az írásomról is láthatjátok, nem félek a haláltól. Nem izgulok, nem remegek. És még eddig senki sem félt. Mindenki hősiesen halt meg. Az édes Jézus nekem is adott erős és bőséges kegyelmet a sors elviseléséhez. Tudjátok az igazságért meghalni dicsőség. Krisztusnak is azért kellett meghalni, mert az igazságot hirdette a zsarnokság, a gazság felett.” Tihanyi Árpád: Búcsúlevél a bekecsben. Kisalföld.hu. 2016. január 14. Internetes forrás: http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/tihanyi_arpad_bucsulevel_a_bekecs_gallerjaban/2459489/ (A letöltés ideje: 2016. augusztus 10.)
Tihanyi László így emlékezett édesapjára: „Emlékszem, hogy édesapa egyszer a nyolcadikosoknál tartott magyarórát, és féktelen haragra gerjedt, mert az egyik tanuló nem tudta elmondani a Nemzeti dalt. Engem hívatott át az első osztályból, velem szavaltatta el. A hazafias megnyilvánulások jelen voltak a családban, de nem nevesítve, természetes volt, hogy annyi idős korban tudni kell a Nemzeti dalt és a Szózatot. Aztán később többször is el kellett mondanom Adytól a Csák Máté földjén-t. Szintén nem véletlenül. Édesapa ezt mondta el az utolsó szó jogán a másodfokú tárgyaláson. Az ő politikai és erkölcsi hitvallása olyan természetességgel sugárzott ki a családba, hogy észre sem vettük, egyszerűen így éltünk. Vasárnap templomba mentünk, körmenetkor körmenetre mentünk. Ezek számunkra természetes dolgok voltak, édesapának viszont mellőzöttséget hoztak, és sajnos nagy súllyal estek latba 56-os cselekményei megítélésében.” Internetes forrás: http://www.visszaemlekezesek.hu/tihanyi-laszlo (A letöltés ideje: 2016. augusztus 10.)
Válogatás az 1957.12.28-án megjelenő Népszabadság híreiből:
• 19 000 méter fölé emelkedett egy szovjet vadászgép
• Gabonafélékből 51 797, kukoricából 105 437 vagonnal termett több mint tavaly
• A bankok államosításának tízéves jubileumát ünnepelték a pénzügyi dolgozók
• A magyar légiközlekedés 1958-as tervei … hogyan lehet bérelni TU-104-est?
• Tíz éve, 1947. december 30-án …szélesre tárult a szabad, szocialista fejlődés országútja a román nép előtt. A népi erők, amelyeket a kommunista párt fogott össze, elűzték trónjáról az utolsó királyt és megdöntötték a monarchia ásatag intézményét.
• Európa, Észak-Amerika és Szibéria felett süsüsödik a radioaktív por a hidrogénbomba kísérleti robbantásai nyomán- írja a Le Monde
• Gátépítő sátortábort szerveznek a Pest megyei KISZ-fiatalok
• Kijelölték a világbajnokságra készülő labdarúgó –válogatott keretet …a közös munka elkezdését világbajnoki fogadalomtétel előzi meg. A Vasas játékosok egy héttel később kezdik a felkészülést.