Ötvenhat arcai
szigorló orvos
( 1932-1957)
Harcolt:
Domonkos utcai kisegítő kórház
Kivégzés dátuma:
1957. 06. 28.
„Orvos akartam lenni, mert szerettem az életet, harcolni akartam a szenvedés és a halál ellen” –vallott magáról kegyelmi kérvényében Tóth Ilona, a „Csalogány” – ahogyan a védője, Kardos János nevezte. Tóth Ilona szinte halála pillanatában szimbólummá vált. Pere, amelyben „a magyar büntető igazságszolgáltatásban párját ritkító, ponyvaregénybe illő brutális gyilkossággal” vádolták a fiatal orvostanhallgatót, mind a berendezkedő kádári hatalom, mind az azzal szembeforduló csoportok számára — ugyan ellenkező előjellel — de ugyanazt szimbolizálta: a brutális kegyetlenséget. Tóth Ilona és társai ügye a rendszerváltást követően közéleti és szakmai viták középpontjába került: volt-e igazság magva a vádnak vagy a beismerő vallomások ellenére egy ravaszul kimódolt koncepciós eljárás során ítélték halálra Tóth Ilonát és vádlott társait. A per propaganda értéke kétségkívül elvitathatatlan volt, három hónappal a forradalom leverését követően, páratlan nagy nyilvánosság előtt, a filmhíradó és a nyugati újságírók szeme láttára történt a tárgyalás. Tóth Ilona és társai pere az 1956-os forradalom és szabadságharcot követő megtorlás egyetlen igazi, hatásos látványpere volt.
Tóth Ilona 1932-ben született, csonka családban nőtt fel, kitűnően tanult az orvosi egyetemen is, sportos, kissé zárkózott lányként tartották számon. 1956 augusztusában kezdte meg kórházi gyakorlatát, legutolsó állomáshelye október 23-ig a Szövetség utcai kórház gégészeti osztálya volt. Október 23-án, a születésnapján nem vett részt a tüntetésen, a Gólyavárban megtartott „orvos” vitán viszont édesanyjával együtt részt vett. A forradalom kitörésekor azonnal jelentkezett az Önkéntes Mentőszolgálatnál, ahol sebesülteket, kötszereket, élelmiszert szállított. A mentőszolgálat vezetője, Lambrecht Miklós kinevezte a Domonkos utcai kisegítő kórház vezetőjének, ahol egy rendőrségi razzia során 1956. november 19-én letartóztatták. Két hét múlva részletes beismerő vallomást tett egy gyilkosságról. Lényegében ez alapján a beismerés alapján — amelyet mindvégig fenntartott — ítélték első- és másodfokon is halálra, majd végezték ki 1957. június 28-án. Az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Bíróság B.-né Tóth Matild vezette tanácsa mondta ki gyilkosság és izgatás bűntettében, másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Radó Zoltán elnökölte Népírósági Tanácsa emelte jogerőre, amely egyúttal az izgatás minősítését szervezkedésben való részvételre súlyosbította.
A per gyakorlatilag három történet összekapcsolásával vált sokszereplőssé, a gyilkosság mellett egy, a Domonkos utcai kórházban működő röplapterjesztő csoportot, valamint egy gyilkossági kísérlettel vádolt csoport történetét kapcsolták össze. Ami Tóth Ilonát illeti, a vád szerint két társával a kórházban brutális módon meggyilkoltak egy általuk ÁVH-snak gondolt embert, mert attól tartottak, hogy az lebuktatja a kórházban működő ellenálló csoportot. A bestialitás, amivel a medika az orvosi etikát félresöpörve végzett az áldozattal, a per során végig hangsúlyos maradt, hiszen illett abba a koncepcióba, ahogyan a kádári megtorlás demonstrálni akarta a forradalom brutalitását és lejáratni a forradalmi értelmiséget. Maga a per ellentmondásoktól hemzsegett. Noha a vád a terhelőtanúk sorát vonultatta fel és tárgyi bizonyítékokkal is igyekezett alátámasztani a vádat, valójában a klasszikus koncepciós pereket idéző bőséges önvádló beismerő vallomásokon kívül nincsen olyan bizonyíték, amely egyértelműen bizonyítaná a gyilkosságot. A tárgyi bizonyítékok hamisnak bizonyultak. Az exhumált holttesten a belügyi laboratóriumokban elvégzett vizsgálatok adatai például egyértelműen cáfolták mindazt, amit Tóth Ilona és társai vallottak a feltételezett gyilkosság körülményeiről. Hamis tanúvallomásokat tettek a terhelő tanuk is, és feloldhatatlan ellentmondásokkal vannak tele a vádlottak beismerő vallomásai. Hogy pontosan mi történt 1956 novemberében a Domonkos utcában, azt máig nem tudjuk. Azt azonban igen, hogy a bíróság valójában meg sem próbálta ezt tisztázni. Tóth Ilonát és társait egy valójában soha nem bizonyított gyilkosság miatt, köztörvényes bűnözőként ítélték halálra.
Jogi rehabilitációjuk 2000-ben, az Országgyűlés több mint 92 százalékos támogatásával, a 4. semmisségi törvény elfogadásával történt meg.
Tóth Ilona 14 évesen írt verse:
„Mivé lettél Árpád büszke népe?/ Mivé lettél nemzetem, oh magyar?/ Kardodat kezedből miért tevéd le?/ Háborút már többé nem akarsz?/ Meghátráltál a gyáva csőcseléktől!/ Örök szégyen, gyalázat ez reád!/ Ki eddig védted viharban, vészben/ Most már veszni hagyod hazád?/ Szemed lehunyva, kezed megláncolva/ Idegen kéz szántja földedet/ Furfang, cselszövény uralkodik rajtad/ Meddig tűröd még ezt a helyzetet?/ Idegen nép dúlja fel otthonod/ Kinek robotolsz, Magad sem tudod?/ Veszélyben élted életed/ S nincs készen tartva fegyvered/ Ha elástad is a harci bárdod/ A rozsda szét nem marja ott/ Ébredj magyar! Tűzd dárdád hegyére/ A dicső szent hősi lobogóját/ Akkor méltó leszel majd őseidhez/ Ne csüggedj nemzetem, magyar/ Kardod a kézbe, Isten veled, mert/ Áldott a haza, mikor sok szív akar.
(Ki volt Tóth Ilona? Dokumentumfilm Ordódy György rendezésében.)
Az 1957. április 8-án kihirdetett ítélet indoklásának Bűnösség és minősítés című része egyfelől rögzítette, hogy
„a Fővárosi Bíróság megállapította a népi demokratikus államrend alapintézményei ellen folytatólagosan elkövetett izgatás bűntettében való bűnösséget”, mivel az Angyal István által készített, de Tóth Ilonáék által terjesztett röpiratok „támadó fellépésű, aktivitásra ingerlő, érzelmeket, társadalmi vihart és gyűlöletet szító” írások voltak, amelyek „(…) a november 4-én megalakult munkás-paraszt kormány ellen és az ellenforradalom fegyveres erejét leverő szovjet hadsereg ellen” irányultak. Másfelől az indoklás kifejtette, hogy miért állapította meg a bíróság az előre megfontolt szándékos emberölés bűntettét: „Mindenekelőtt a bíróság megállapítja azt, hogy éles társadalmi, osztályharcok idején fordul elő az emberölésnek az az előre megfontolt szándékú esete, amikor a szándék nem egyes előre meghatározott személy, vagy személyek ellen irányul, hanem mindenki olyan ellen, akiről a szembenálló felek feltételezik, vagy erre adataik vannak, hogy a velük ellentétes érdekű tábort segítik. (…) A kifejtettek alapján a vádlottak esetében tehát nem az egyedi – Kollár István vonatkozásában – előre megfontoltság a döntő, hanem az általános előre megfontolt szándék, amelynek során az elhatározás hideg számítással keletkezett az árulókkal és az általuk ÁVH-soknak vélt személyekkel szemben”.
In: Kiss Réka – M. Kiss Sándor: A csalogány elszállt. Tóth Ilona tragikuma. Kairosz Kiadó. Budapest, 2007. 454–456.
Tóth Ilona az az elsőfokú tárgyaláson az utolsó szó jogán egyebek mellett a következőket mondta:
"Nagyon sokat gondolkoztam, hogy szóljak-e, van-e jogom bármit is mondani. Rájöttem arra, hogy beszélni kell, és magyarázatot adni egyes kérdésekre. (…) A Petőfi körben a Rajk-per egyik személyes áldozata – egy orvosnő – beszámolt arról, hogy mi történt vele. Addig nem is gondoltunk ilyenre, hogy ez is megtörténhetett. (…) Október 23-án úgy belpolitikailag, mint külpolitikailag tisztítótűz tetején álltunk. Úgy értékeltük a 14 pontot, mint a fejlődés betetőzését. Úgy véltük, az emberek kezdenek újra magyarrá válni. Fegyveres harcokban nem vettem részt, egyetemi kollégáim harcoltak. A forradalom szép oldalát láttam. Vidékre jártam élelemért, hősöket láttam (…). Elkövetkezett november 4-e. Hajnalban Nagy Imre segélykiáltása »veszélyben a forradalom«. Nem értettem, hogy a Szovjetunió, aki mint barát volt eddig, hogy jöhet fegyverrel. Úgyszintén Kádár Jánost sem értettem, aki a Rákosi-éra alatt nagyon sokat szenvedett (…) Szó volt arról, hogy disszidáljunk-e. Én megmondtam, hogy itt maradok, arról szó sem lehet.”.
Eörsi László: Tóth Ilona. A valóság és a mítosz.
In: Beszélő. 7. évfolyam. 6. szám. Internetes forrás: http://beszelo.c3.hu/cikkek/toth-ilona#2002-f06-11_from_9 (A letöltés ideje: 2016. november 2.)
Részlet Tóth Ilona 1957. június 7-én kelt kegyelmi kérvényéből:
„Édesapám műasztalos segéd, majd gyári munkás volt, édesanyám tanítónő. Szüleim 1934 óta elváltan élnek, édesanyám nevelt fel sok baj és gond között. (…) Orvos akartam lenni, mert szerettem az életet és az embereket, harcolni akartam a szenvedés és a halál ellen. Bár a háború nekünk is sok bajt hozott (lakásunk elpusztult, azóta is albérletben lakunk), mégis bizakodva lépünk az új életbe. Édesanyám rövidesen MKP, majd MDP tag lett. Együtt olvastuk Lenin műveit, tanultunk és dolgoztunk. Bíztunk a jövőben. Édesanyám kitüntetett pedagógus, én pedig minden erőmmel tanultam, hogy jó orvos legyek. Aktívan dolgoztam a DISZ-ben is. (…) Közben azonban keserű csalódások is értek. Ilyen volt 1947–48-ban két nagybátyám igazságtalan internálása. (…) Én szeretem az igazságot, a tisztaságot, s gyűlölöm a kétszínűséget. A DISZ-ben is azok közé tartoztam, akik mertek kritizálni. Eredmény: a diákság tiltakozása ellenére le kellett mondanom a DISZ-titkárságról. Ez nagyon elkeserített, de a DISZ-től mégsem húzódtam vissza... A politikai eseményeket figyelve örömmel láttam, hogyan kopnak el az utóbbi Pártkongresszusok óta azok a „kinövések”, amelyek sértettek minden jóérzésű embert, akár párttag, akár nem, s hátráltatták népi demokráciánk fejlődését. Érdekelt a Petőfi kör, az ott megnyilvánuló bátor, friss hang. Különösen örültem annak, hogy nemzeti sajátosságainkkal többet törődünk. (...) Nov. 4-én este (...) a Domonkos utcai Szükségkórházba kerültem (mert a lövöldözés miatt más nem volt hajlandó átmenni). Nov. 10-ig egyedül dolgoztam itt. Nehéz volt. Betegeimért és sebesültjeimért mindent megtettem (…). Körülbelül ezidőtől kezdtem el az Angyal Istvántól kapott illegális röplapok terjesztését, majd sokszorosítását is. – Végsőkig el voltam keseredve. Úgy láttam, elveszett a forradalom, elveszett Magyarország. Ellenségnek tekintettem a Szovjet Hadsereget, az ÁVH-t (nem hittem, hogy feloszlott), s az új kormányt is. (…) Édesanyám is kért, hagyjak fel az illegális tevékenységgel, nem lesz jó vége. – Én azonban becstelenségnek tartottam, hogy gyáván megfutamodjam. – Éjjel illegális, nappal kórházi munkát végeztem. Alvás helyett coffeinen éltem. Éreztem, hogy fogytán az erőm, de reméltem: hátha diplomáciai úton még megoldódik minden. (…)”
Eörsi László: Tóth Ilona. A valóság és a mítosz. In: Beszélő. 7. évfolyam. 6. szám. Internetes forrás: http://beszelo.c3.hu/cikkek/toth-ilona#2002-f06-11_from_9 (A letöltés ideje: 2016. november 2.)
A másodfokú tárgyaláson, 1957. június 15-én az utolsó szó jogán Tóth Ilona a következőképpen védte becsületét az ellene felhozott vádakkal szemben:
„Néhány szóval szeretném kiegészíteni azokat, amiket az elsőfokú tárgyaláson az utolsó szó jogán mondtam el. (…) Nem mint bírósághoz, hanem mint emberekhez akarok beszélni. (…) Politikai álláspontom, szándékom nem mentesít, de amit tettem, jó szándékkal tettem. Én nem láthattam, hogy mi volt a Parlamentben, és nem tudtam, mik történtek a Köztársaság téren. (…) Hivatásom nagyon szerettem. Nem felel meg a valóságnak, hogy annyi gonoszság lett volna bennem, hogy előre elhatározott szándékom lett volna mindazokat megölni, akik árulók. (…) Sebesültszállításkor sem tettem ember és ember között különbséget, de ez egyébként is kötelességem volt. Bárki nyugodtan befeküdhetett volna kórházamba, nem bántottam volna senkit. (…) Még csak azt szeretném elmondani, hogy apám most az eljárás során közelebb került hozzám, most tudtam meg, mit jelent nekem, és ennek nagyon örülök”.
Eörsi László: Tóth Ilona. A valóság és a mítosz.
In: Beszélő. 7. évfolyam. 6. szám. Internetes forrás: http://beszelo.c3.hu/cikkek/toth-ilona#2002-f06-11_from_9 (A letöltés ideje: 2016. november 2.)
Válogatás a kivégzés napján megjelenő Népszabadság híreiből
Megkezdődött az MSZMP országos értekezlete
A párt a munkásosztály, a nép életfontosságú fegyvere
Jól képzett vezetőket a termelőszövetkezetekbe. Ha jó az irányítás jó a vezetés is.
Kimagasló termelési eredmények, termelési őrségek, vállalások, verseny az országos pártértekezlet tiszteletére
A Magyar Nők Országos Tanácsa is segíti a gabona-betakarítás munkáját
Budapestre érkezett s lengyel HOT dzsesszkabaré
Móricz Zsigmond oroszul
…az idei esztendő Móricz Zsigmond újabb diadalútja a szovjet könyvkiadásban. Most jelent meg az Inosztrannaja Lityeratúra új száma, egyszerre hat Móricz-novellával.
Érdekes filmújdonságokat játszanak a mozik júliusban
….műsorra tűzik a többi között Pipo hét éjszakája c. francia filmet, Fernandel új filmjét, a Vörös kocsma-t, illetve a Nyomok a hóban című izgalmas szovjet filmet.
Befejeződött a Mohács-sziget újjáépítése
Új kozmetikai cikkek- az Élelmiszeripari Minisztériumban kozmetikai bemutatót rendeztek
Harmadik a kosárlabda Európa- bajnokságon eddig a magyar válogatott
Átigazolásokról, a labdarúgó megbecsüléséről, a világbajnoksági esélyekről nyilatkozik az MLSZ elnöke, Barcs Sándor
...szeretném megemlíteni (Barcs), hogy tarthatatlan az az állapot, hogy a világhírű magyar labdarúgás ügyét három szobáéban intézik. Csergő elvtárs megígérte, hogy visszakapjuk a Vadász utcai székházat …egy klubnak lehet székháza, de az egész magyar labdarúgást irányító MLSZ-nek csak három szoba jut…